Újszülöttként Willow Gastrell néven emelték Nephiellé, majd miután a Krimonja megölte őt, úgy a lelke átkerült egy Calista Osbourne nevezetű emberlányba

A Gastrell család évek óta háromtagú volt, Mr és Mrs Gastrell, illetve a tündéri kislányuk, Willow alkották azt az édes családi háromszöget, amelyet a szomszédaik úgy irigyelltek. Willow aranyos kislány volt, a környéken mindenki imádta őt udvarias modora és segítőkész jelleme miatt. Mr Gastrell sokat dolgozott, annál is többször volt üzleti úton, de amikor hazajött, Willowt mindig elvitte valahová kirándulni. Mrs Gastrell jobban szerette az otthonukat gondozni, mesés virágos kertje miatt egyszer megválasztották az udvarukat a szomszédság legvirágosabb kertjének. Aztán, azután a szörnyű baleset után minden megváltozott: Willow halálával Mr és Mrs Gastrell örökös jókedve megszűnt. Mr Gastrell kevesebbet utazott el, azonban annál is többször nézett az üveg aljára. Mrs Gastrell díjnyertes rózsáit pedig elémesztette egy perzselő, száraz nyári időszak.
Az Osbourne család velük ellentétben sokkal jómódúbb és közkedveltebb volt, hiszen Jennifer mindig kivette részét a városi rendezvények lebonyolításában, férje pedig az egyetemen professzor. Mindketten szociálisak, imádtak kapcsolatokat teremteni, így nem csoda, hogy amikor hallottak a Gastrellékkel történtekről, úgy megjelentek az ajtajuknál részvétet nyilvánítani. Az Osbourne szülők hatalmas elvárásokat támasztanak a gyerekeik irányába – legfőképpen Calista irányába -, hiszen úgy gondolják, hogy a megfelelő anyagi támogatásnak az lesz a hozadéka, hogy a gyerekeik diplomát szereznek, majd egy jól fizető állást. Willow - aki Calista testében ragadt -, korántsem értékeli ezt az életmódot, sem pedig az idegesítő kisfiút, akit az új életében a nyakába kapott. Tommy még csak nyolcéves volt, de máris imádott a nővére agyára menni, ez a viszony pedig akkor sem billent el jó irányba, amikor Calista teste felett Willow vette át az uralmat.
Willow azonban Calista arcát viselve időnként meglátogatta az igazi szüleit, ugyanis gondoskodni szeretett volna róluk még akkor is, ha tudta, hogy mindez tilos volt. Egyszerűen képtelen volt tétlenül ülni és végignézni, ahogy a vérszerinti szülei megtörnek a gyásztól.