Tipikus hercegnő, aki ezüstkanállal a szájában született, köszönhetően a szülei és nagyszülei sikeres vállalatának, a Hanji Harmony Collectionnek. A cég már az elmúlt harminc évben jelen volt Koreában, s az eltelt idő alatt kiharcolta magának a megérdemelt hírnevét. Olyan ékszercsalád, amely a hagyományos koreai hanji papírt modern dizájnba foglalja. Mindegyik darab finom, üvegbe vagy gyantába zárt hanji mintákat tartalmazhat, amelyek az örökség és a kortárs stílus keverékét kínálják. Egyedisége miatt a Baek család hamar megtalálta a vásárlóközösséget, így tettek szert a mostanra is csak növekvő vagyonukra.
S ugyan Daye minden fiatal lány álmát élte a Baek birtokán, egy valami mégis hiányzott az életéből. A valódi szeretet. A szülei túl elfoglaltak voltak a céggel foglalatos meetingekkel, tervekkel és utazásokkal. Hiszen ők voltak a vállalat arcai, ezért minden fontos rendezvényen ott kellett lenniük, ahol tovább reklámozhatták a Hanji Harmony-t. Ezzel viszont hátrahagyták egyetlen örökösüket, Daye-t. A lányt bébiszitterek és különféle dadák, komornyikok sokasága nevelte, akiknek egyáltalán nem volt könnyű dolguk vele. Az anyja és apja hiánya miatt roppant válogatós volt, s senkinek az oldalán nem tudott nyugodt maradni. Éjjeleket virrasztott át különféle düh- és hisztirohamok társaságában. Nem volt csoda hát, ha az alkalmazottak nem húzták sokáig a Baek villájában. Mindenki sorra hullott el. Volt akit a lány lekezelő viselkedése űzött el, s volt, aki csak megelégelte a kevés fizetést a megterhelő munka miatt. Da-Hye viszont nem volt kedves egyikőjükkel sem. Neki a szüleire volt szüksége, ám hosszú évek múltán sem kapta meg soha, amit akart.
A mai világban az anyja már nincs az élők soraiban. Pár évvel ezelőtt egy neves betegség ragadta el a családtól, s habár a pénz sosem volt kérdés számukra, a kezelések mégis feleslegesnek bizonyultak. Da-Hye viszont ahelyett, hogy sírt volna az anyja nyitott koporsója előtt, csak rezzenéstelen arccal meredt le a falfehér arcra. Nem ismerte a nőt, aki a koporsóban feküdt. Azt a nőt, aki valaha életet adott neki. A család fogalma kikopott már az elméjéből, helyére pedig ambiciózus, érzelemmentes tervek költöztek. Csak egy tényező számított csupán, melyet a Baek háztól még elvehetett. Ő volt a következő örökös. S már csakis arra várt, hogy az apja is kövesse anyját, ő pedig elfoglalhassa méltó helyét a "trónon".
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
- Ruei! - sikította torkaszakadtából. Hangja megzengette a seoul-i penthouse falait, amint ő az erkélyajtófélfába kapaszkodva meredt a tetőtéri medence túlsó végébe. Nem látta pontosan ki állt jegyesével szemben, ám abban biztos volt, hogy ő nem engedte be az otthonukba. Ami viszont jobban kétségbeejtette, az a jegyese állapota volt. Miért térdelt az ismeretlen férfi előtt? - Ruei! Válaszolj, ha hozzád beszélek! Ki ez az ember? - láthatóan fogalma sem volt arról mit zavart meg, pedig a válaszok közelebb voltak hozzá, mint ő azt gondolta volna. Ebben a világban a sors gyakran fonódott össze a sötét erőkkel, s aznap este egy ehhez hasonló jelenség köszöntött be élete ajtaján.
⦿⦿⦿
Ismerős látvány fogadja Kim Ruei temetésén. Emlékszik még arra a napra, amikor anyját kellett a föld alá temetni. Most sem hullajtott könnycseppeket, sem hálálkodott azoknak az embereknek, akik eljöttek a férfi emlékét megőrizni. Ruei valóban karizmatikus fiatalember volt és a családjaik egyesítésével valóban még többet kaszálhattak volna Seoulban. Az, hogy a siker és a hatalom megszállotja volt, csak még inkább elősegítette volna Da-Hye terveit a jövőre nézve. Elképzelte már, hogy a Hanji Harmony fejeként ül az irodaasztal mögött, ameddig Ruei a teendők köreit futkossa. Mert hiába volt a férfi önálló és erős, Da-Hye őt is könnyen az ujjai köré csavarta. Most viszont ugrott az adu ásza. Valaki gondoskodott arról, hogy a férfi ne lehessen Da-Hye jövőképének tagja, így tervei apja ellen pihenőszakaszra ítéltettek. Továbbra sem gyászolt. Egyedül az elképzeléseit temette önmagában. Egyre különösebbnek kezdte el tartani Ruei halálának estéjét. Mindig is úgy érezte, hogy a Halál már születésétől fogva a sarkában jár. Hiába volt a Baek család legfiatalabb sarja és hiába építettek fel egy vállalkozást, ami híres volt a gazdagságáról és befolyásáról, amikor mindez a hatalom semmisnek tűnt az idegen alak láttán, aki kedve szerint vette el Ruei életét. Az lett volna a sarkában járó Halál? A kaszás, aki az elmúlt évek szörnyűségeit akarta behajtani rajta, de aztán mellélőtt? Da-Hye mindig is kényes és önző volt, sosem érezte igazán a családi köteléket, az emberi, egészséges kapcsolatok súlyát. A fényűző életmód és a társadalmi elvárások árnyékában nőtt fel, ahol minden a látszat és a hatalom körül forgott. Nem érdekelte kin tapos át, ameddig a céljai bombabiztosak voltak. A karma utolérte volna és most félnie kellene az életéért? Nem mintha bármitől is oka lett volna félni. Ha kellett, a Halál arcába is nevetett.
⦿⦿⦿
Eltelt pár hónap Ruei temetése óta, ő mégis számtalanszor álmodott jegyesének gyilkosával. Az ismeretlen arctalanul bukkant fel álmai között, még akkor is, ha nem volt releváns azzal az ominózus éjszakával. Még ha Da-Hye legédesebb, legsikeresebb álmait is élte át, Ő ott volt mellette. Kezeit könnyedén csúsztatta a lány torka köré, s mire ő bármit is tudott volna tenni, a rémálom ismét hideg verejtékkel ébreszti fel hajnalok hajnalán. Ujjait a férfi által érintett helyeken futtatta át. Oly' valósnak tűnt megint, mintha itt lett volna vele a szobában és az ébersége pillanatáig valóban meg akarta volna fojtani. Volt valami abban az alakban, amit meg akart fejteni. Ha valóban ő volt a "Halál", akkor jobb szerette volna, ha elvégzi a dolgát, ahelyett, hogy az álmait zúzza szét nap, mint nap. Ha pedig nem ő volt az életek leszámolója, akkor tudni akarta mit keresett ott aznap éjjel és mégis miért gyilkolta meg Ruei-t, egy fontos szerepet játszó sakkbábuját. Az éjszaka csendje és álmai nyugtalansága miatt nem tudta ismét lehunyni szemeit. Hiába forgolódott, hiába vette be az altatópirulákat, egyszerűen nem ment neki az alvás. Ehelyett az erkélyen elnyúló medence szélére telepedett le. Pontosan arra a pontra, ahol megtörtént a gyilkosság. Tiszta ölés volt. Da-Hye egyetlen vércseppet sem fedezett fel a medencét övező fehér kövezeten. Újonnan még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy Ruei-t talán ténylegesen halálra rémítették. Tekintetét a tetőtért körbe ölelő kerítéssorra emelte, majd új találgatások születtek meg fejében. Nem emlékezett pontosan miként lécelt le a gyilkos. Túl magasan voltak. Ha átugrotta volna azt a kerítést, akkor biztosan szörnyet halt volna a becsapódáskor. Az egyetlen kiutat viszont Da-Hye gátolta aznap... Akkor mégis hogy tűnt el szemei elől olyan könnyen? Mintha csak egy pislogás elég lett volna ahhoz, hogy a gyilkos menekülőútjára térjen. A kérdések halmaza egyre inkább csak nőtt, s Da-Hye is azon kapta magát, hogy többet aggódik egy ismeretlen férfi holléte után, mintsem a saját nagyratörő céljaiért.
⦿⦿⦿
Nem így tervezte. Ó! Abszolút nem volt kedve kitérőket tenni, mialatt azon is foglalatoskodhatott volna, miként beszélje rá apját a pozíciója lemondásáról. Mert a férfi meghalni még nem akart. Kelletlen fintorral és egy-két hisztérikus csapkodással szállt ki a kocsijából. Újra beutazta Seoul minden pontját, hogy problémás alakok után kutasson, de nem talált másokat, csak hajléktalanok és prostik tucatjait az éjszakában. Talán tényleg jobban járna, ha pénzt fektetne bele valami magánnyomozóba, mert a rendőrség aztán sokat szeret ülni Ruei gyilkosának lapja felett, ő maga pedig alkalmatlan volt a feladatra egymagában. Azt sem értette igazán miért merészelt egyedül nekivágni a nyomozásnak, ám egy idő után azon kapta magát, hogy görcsösen próbál kapaszkodni a férfi emlékébe. Megmagyarázhatatlan okokból, persze... Vagy talán csak azért az érzésért epekedett, amit akkor érzett? A halál félelmét?
Salvation, love, happiness, and whatnot. Sweet things are bad for you.
Do you know what’s the worst of all? Happiness .
Akinek az arcát viselem :
✝ Kim Yoo-Jung ✝
Az álarc mögött :
Lyndriana
Szomb. Ápr. 27 2024, 18:45
Gratulálunk, elfogadva!
Human ℘ Ember
❝Tell me the truth❝
Drága Baek Da-Hye!
Az első találkozásunkról nem is tudok - de azt hiszem, ez jelen pillanatban annyira nem is fontos. Egy alku árát mentem behajtani aznap éjjel és fogalmam sem volt róla, lát-e engem bárki... mondhatnám, hogy lebuktam, drága Da-Hye! De ez akkor lenne igaz, ha el is kaptál volna. A vőlegényed halott és semmi sem hozhatja vissza. Nem, még alkuval sem vagyok képes őt visszahozni! (Noha a saját életemért cserébe talán lenne kiskapu, de élni akarok.) Nem tudom, egyáltalán akarnád-e... Jéghercegnő. Userhez szólván: imádlak - és minden egyes sort is, amit elénk tártál! Odáig vagyok és vissza, ez nem titok! Ahogyan az sem, hogy a My Demon mindkettőnket levett a lábáról. Nem hiába született meg a démon is, aki esküszöm, hamarosan becsatlakozik az elkészült bagázshoz. Nagyon-nagyon várom, játéktéren mit hozunk ki kettejükből! Szeretek veled alkotni, kedves Lyn, mert tudom, hogy mindig kitalálunk valami klassz történést. (Elég Takumiékra vagy Szörnyelláékra gondolnom odaát. Meg az összes többi párosunkra egyarát!) Nem tartalak fel tovább és tudd, hogy bármeddig is tart megint a munka őrület: mi itt mind megvárunk téged!
Várj, ne szaladj úgy! Van itt még neked valami... kapsz egy útravalót. Egy talizmánt, ha úgy tetszik. Sok szerencsét, és sose hagyjon el téged a remény!℘Szerencsekocka.
Hyun Sung-Hoon
Egy sziluett
vajon ki lehet õ?
163
C szint: Kalmithil
*
Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
0
Titulus :
Mysterious Ice Prince
Másik felem :
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
Song Kang
Tartózkodási helyem :
Dark Dimension
℘ ℘ ℘ :
Az álarc mögött :
Eliffe
Szomb. Ápr. 27 2024, 18:45
The member 'Hyun Sung-Hoon' has done the following action : Dobókocka
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."