"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Az édesapja lelépése után hárman maradtak: Cora, az édesanyja és a húga, Beatrice. Cora gyermekként rajongásig szerette az apját, még annak ellenére, hogy rengetegszer hallgatta végig, ahogy a szülei szóban egymásnak esnek, s sajnos, szemtanúja is lehetett a fizikai erőszaknak, amely az apja iszákosságából eredt, illetve abból, hogy a férfi különös tehetséggel herdálja el a pénzt. Sok-sok éve már, hogy Mr Everhart elhagyta egy másik nő miatt, Cora pedig egyáltalán nem érzi már a hiányát. Nem tud empátiát érezni annak a férfinek az irányába, aki a saját önzősége miatt tönkretette a kis családjukat. Cora és az édesanyja között sok a feszültség, hiszen a nő évekig egyedül nevelte a két gyermeket, egyedülálló anyaként pedig nem volt egyszerű dolga. Cora tizennyolc évesen feladta a saját álmait, hogy kisegítse a családját és esélyt adjon a húgának egy szebb jövőre. A fiatal nő nagyon sok mindent eltűr és lenyel odahaza a tízéves kishúga miatt, hiszen szeretné, ha neki boldogabb gyerekkora lehetne, mint amilyen az övé volt. Imádja a kislányt, szabadnapjait gyakran tölti a kislánnyal és igyekszik felelősségteljes testvér lenni, holott vágyakozik a saját szabadsága után. Bea az egyetlen kapocs, ami Corát a családi fészekhez köti, ha a húga nem lenne, akkor rég keresett volna magának egy albérletet és messze költözött volna édesanyjától. Így azonban nincs választási lehetősége, kénytelen besegítenie a számlák kifizetésében és az adósságok törlesztésében, ha azt akarja, hogy ne vegyék el a házukat és ne kerüljenek utcára.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
A furcsaságok azután kezdődtek, hogy lefeküdt a sráccal. Cora szeretett más emberekkel érintkezni, sőt sosem szalasztotta el az alkalmat, hogy elkapja a húgát egy ölelésre, de miután másnaposan hazatámolygott a hotelszobából, érezte, valami nem stimmelt vele. Eleinte nem tulajdonított túl sok figyelmet ennek az érzésnek, hiszen hasogatott a feje, és magában átkozta a barátnőjét, akinek sikerült rávennie, hogy egyszer az életben istenesen kirúgjanak a hámból. Mindig igyekezett felelősségteljes gyereknek és testvérnek mutatkozni, de az előző este Mandy annyi alkoholt itatott vele, hogy ha józanul visszatekintene az elmúlt estére jelentősebb pillanataira, akkor megdöbbenne saját magát. Többek között azon, hogy milyen szemérmetlenül ringatta a csípőjét a táncparketten, vagy bonyolódott flörtbe egy ismeretlen pasival, akinek a végén az ágyában kötött ki. Cora előtte sosem csinált még ilyet, de az elmúlt napok eseményei olyannyira megviselték, hogy ki kellett eresztenie gőzt. Az még hagyján, hogy rajtakapta az előző barátját egy másik nővel, de a tény, hogy az apja egyik reggel pofátlanul beállított hozzájuk, kiverte nála a biztosítékot. Nem akarta a férfit ismét az életükben tudni, mert tudta, hogy alkoholszag terjengene a házukban, az anyja talán hozzávágná az apjához a húsklopfolót, a húga olyan életre szóló traumákat szerezne, amelyek néha az ő álmait is kísértették. A fiatal nő nagyon sok mindent eltűrt a családja kedvéért, de ebben nem volt hajlandó engedi, és kivételesen ebben a dologban egyetértettek az édesanyjával. Elkeseredett és fáradt volt, amikor tegnap a klubba lépett, s mivel a szervezete nem szokott annyira az alkoholhoz, mint a barátnőjéé, így nehezen tartotta vele a tempót. Meg aztán, valami oknál fogva mindig is vonzódott a titokzatos férfiakhoz, egy bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után pedig nem szeretett volna mást, csupán elfelejteni. Hacsak pár múló órára, de el akart feledkezni az otthoni problémáiról, és csak élvezni akarta az életet az ismeretlen társaságában. Nem emlékezett arról, hogy miről beszélgettek, de a férfi megnyerő és jóképű volt. Maga sem tudta eldönteni, hogy józanon vonzódott-e hozzá, de az alkohol átszakította a gátakat, és kezdeményezésre késztette. A beszélgetésből tánc lett, a táncból vodkanarancs ízű csókok, a csókok pedig egészen egy hotelszobáig vezettek. Reggel pedig ottani eseményekre pedig csupán a meztelen teste köré csavarodott gyűrött takarók és a szétdobált ruhái emlékeztettek. Pokolian kínzó fejfájással, önmagára végtelenül dühösen és szenvedéssel telve lopakodott haza, s szerencséjére az anyja és Bea még aludtak. Hangtalanul lopakodott végig az előszobán, majd Church-öt, a házi macskájukat lepisszegve átvágott a házon. A macska panaszos nyávogással követte őt, Cora pedig attól rettegett, hogy a négylábú fel fogja verni a házat, ezért megpróbálta megsimogatni az állatot, hátha azzal sikerül elhallgattatnia, de amikor a bundájához ért volna, láthatatlan falakba ütközött. Értetlenül meredt Churchre, és jobbnak látta beiszkolni a szobájába, amíg még nem késő. Kimerülten dobta le a táskáját a székébe, majd nyúlt el az ágyán, hogy a plafonon lévő repedéseket bámulva megpróbálja felidézni a tegnapi este részleteit. Nem sokra emlékezett, egy halovány, elnyomott emlék próbált utat törni magának, de csak annyit tudott biztosra, hogy amikor a férfival összegabalyodva szeretkezett, valami olyat látott, amit nem kellett volna. Hogy mi volt az emlék, amibe sikerült bepillantást nyernie? Maga sem tudta, de minél jobban erőlködött, hogy felidézze a részleteket, annál jobban hasogatott a feje, így elengedte a dolgot. Nem tartotta fontosnak, hiszen láthatóan ez nem volt több egy egyéjszakás kalandnál, ugyanis az idegennek se híre, se hamva nem volt, amikor Cora felébredt, így a nő is azt tervezte, hogy könnyedén napirendre tér majd egy átbulizott után. Arra azonban nem számított, hogy a férfi még több fejfájást fog okozni neki azzal, hogy korábban az életébe lépett. Cora átaludta a délelőttöt, és késő délután tért magához. Senki nem zavarta fel őt, így csak később tudatosult benne, hogy képtelen fizikai kontaktust létesíteni más élőlényekkel. Az első jel a macska volt, de akkor nem volt eléggé tiszta a tudata ahhoz, hogy tudomásul vegye a problémát, de amikor már a tulajdon testvérét nem tudta megérinteni, elhatározta, hogy a föld alól is előkeríti a férfit, hiszen az ő találkozásukig nem tapasztalta ezt.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘Képesség℘ -
Fõkarakter: Daphiel
Az álarc mögött: Lazarus
Cordelia Everhart
A vérem különleges. Íze változó sós, édes, keserű, amely minden korttyal mesél. Az illatom egyedi, semmihez sem hasonlítható, ami minden lélegzetvétellel áthat.
❝Nowhere to run boy, run come here right now Here right now, here right now There's only one thing that I wanna feel right now Feel right now, feel right now❝
Kedves Cora!
Gyűlnek a Darwin-díjasok! A pokolban meg lassan annyian vagyunk, hogy levegőt se lehet kapni. Viccelek. Nincs is rá szükség. Annyi viszont biztos, hogy ha egyesek így folytatják, nem mondhatják el magukról túl sokáig, hogy élnek és virulnak. Te lány! Neked senki sem tanította meg, hogy ne kavarodj össze mindenféle kétes alakokkal? Tudom, tudom. Jó ember tart kiselőadást, de szögezzük le: ezzel az énemmel még sosem fordult elő, hogy… oh, nem, nem spoilerezek! Talán a titokzatos idegen lapjából majd többet is megtudunk. A lapod fantasztikus, ahogy mindig, de most őszintén: ez kit lep meg? Na ugye! A karakter tökéletesen be lett mutatva, cseppet sincs hiányérzetem a leányzó személyét vagy történetét illetően, a kíváncsiságomat pedig tegnap kielégítettem. És jaj, annyira imádom! Imádom, hogy időnként megcsillogtatod, hogy nem csak a pszicho karaktereket tudod biztos kézzel irányítani, érdekessé és izgalmassá tenni, hanem itt van Cora, akinek nem folynak ki csontvázak a szekrényéből, nem szakad rá a plafon, mégis azt éreztem, hogy meg kell ismernem! Tudod, hogy milyen finnyás vagyok a plotokra, de ennél a csajszinál imádtam az egyszerűséget, amit aztán egy stílusosan felvezetett atombombával szét is zúztál! Mármint nem az érzést, hanem az egyszerűséget. Mert a sztori, amit kapott kicsit sem egyszerű! Nem tartalak fel, bár tudnék még mit összeörömködni neked is, de inkább csak azt mondom, menj, foglalj és remélhetőleg a warlockod is csipkedi magát! Érezd magad jól ezzel a pofival – is!
Várj, ne szaladj úgy! Van itt még neked valami... kapsz egy útravalót. Egy talizmánt, ha úgy tetszik. Sok szerencsét, és sose hagyjon el téged a remény!℘Szerencsekocka.
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."