"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A hetem fénypontját kétségkívül Corni és az ő giganagy pocakja vitte eddig. Mindig is szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek Victorral, hiszen már a suliban is aranyos párnak tűntek, de ki gondolta volna, hogy néhány éven belül összeköltöznek és már a babánál tartanak? Az egymásra találásuk édesen szirupos, romantikus filmbe illő, és egy kicsit talán irigylésre méltó is volt. Na jó, látván, Victor mennyire figyelmesen körbeugrálta őt egész délután, még a grill mellől is, határozottan felébresztette bennem a zöld szörnyeteget. Ilyen srácok manapság már nincsenek... Kihaltak... Elnyelte őket a föld... Ha már srácok, a tekintetem megpihent néhány pillanatra a fiúkupacon, ami Victor köré gyűlt. Voltak köztük ismerős arcok a suliból és újak is, gondolom a denveri életükből. Az egyik arcon kicsit hosszabban el is időztem. Lucas Lawrence... Nem sokat érintkeztünk az iskola alatt, viszont egyszer egy közös projektre osztottak be minket és egész normálisnak tűnt, dacára az akkori igencsak megkérdőjelezhető hírnevének. Aztán volt köztük persze még egy figyelemre méltó arc, mielőtt azonban jobban elkalandozhattam volna rajta, Corni kérdése visszarántott a valóságba. - Oh, Franciaország elképesztően bájos! Az épületek, a galériák, az éttermek... Találtam egy cuki kávézót, minden nap ott reggeliztem. Ha minden jól megy, jövő hónapban állítjuk ki az ott készített festményeimet. Remélem, hogy még el tudtok jönni majd... - A pillantásom itt a pocakjára esett és kissé kételkedőn ingattam a fejem. Mondta, hányadik hétben jár, de nem igazán volt erősségem sosem a fejszámolás, és tényleg úgy festett, mint aki itt és most bármelyik pillanatban megszülhet. Aggódva el is pislogtam az apuka-jelölt felé, nem kellene-e jobban résen lennie, de aztán Corni felvetette, hogy ideje megkóstolni a tortát és felfedni végre a titkokat. Titkokat? Elrágódtam egy kicsit a többes számon, de aztán figyeltem, ahogy Victorhoz totyog és szót kérnek maguknak. A cukormentes gyümölcslémmel a kezemben húzódtam oda a többiekhez, a mindenféle finomsággal megpakolt asztallal szembe, ami mögött a párocska állt, és oldalra pillantva Lucas mellett találtam magam, szóval barátságosan rámosolyogtam. - Szerintem kislány lesz. Fogadni mernék rá. - súgtam oda neki félhangosan, míg Victor előszedte a konfettiket, amiknek a színe fogja elárulni majd a baba nemét. Mindketten lányos szülőknek tűntek, főleg Vic, és Corninak is jól állt volna egy kislány, szóval egészen biztos voltam a megérzésemben. Lelkesen bekapcsolódtam a visszaszámlálásba, aztán ahogy a konfettik eldurrantak kék és rózsaszín csillámok lőttek ki a levegőbe. Kék, ha kisfiú, rózsaszín, ha kislány... A lányok körülöttem elkezdtek meglepetten és izgatottan sikongatni, de én csak értetlenül pislogtam. Kisfiú és kislány? Egyszerre a kettő? Persze a mai világban bármi lehet, de már magzatként is? - Azt hiszem, nem teljesen értem. Nem az egyiknek kéne csak lennie? - sutyorogtam megint Lucasnak összezavarodva, de magamon hagyva a mosolyt, miközben a többiek lelkesen gratulálni kezdtek a párnak.
Calendar
