A dzsekimet a vállamra terítve, jókedvűen, fütyörészve indulok útnak a közeli pékségbe. Már akkor eldöntöttem, hogy ma jó napom lesz, mikor az ágyban kinyitottam a szemeimet. Még az időjárás is nekem kedvez, ragyogó napsütés világítja be az utcákat, a kellemes, langyos szél pedig a hajammal játszadozik. Egy pillanatra megállok a járda közepén, behunyom a szemeimet és csak élvezem a meleget az arcomon, beszívva a fák virágainak illatát. Imádom a tavaszt, a pulcsis-pólós időt, az illatokat, az emberek arcán a mosolyt, amint kilépnek a házuk vagy lakásuk ajtaján.
Alig teszek néhány lépést a lakásomtól, a telefon a zsebemben már rezeg és rá sem kell néznem, tudom ki van a vonal másik végén.
- Szia anya! - köszönök bele azonnal és ő még bele sem szólt, én már azt is tudtam mit fog mondani.
- WonWon, ettél ma már valamit? Oda kell figyelned, hogy rendesen étkezz! - szid le, holott még választ sem adtam.
- Nem, anya. Most megyek reggeliért. Nem értem miért aggódsz, úgy néztem ki múlt héten mint aki éhezik? - nevetek. - Ne aggódj miattam, jó? Most leteszem, vigyázz magadra! Később még hívlak. - - köszönök el, mikor a gyomrom kordul egyet.
- Rendben, Ji-Won. Te is vigyázz magadra, szia kicsim! - Hallom a hangján, hogy mosolyog, s ilyenkor mindig megnyugszik egy kicsit a lelkem.
Szapora léptekkel megyek tovább, az utca végén már érzem is a frissen sült pékáruk illatát, amitől a gyomrom dob egy bukfencet és tudom, hogy most már tényleg muszáj ennem. A hasamra tett kézzel teszem meg a maradék utat, s amint belépek az üzletbe, megkönnyebbülök hogy csak két ember van előttem a sorban. Amíg várok, kiválasztom mit akarok enni és azon gondolkodom kivételesen talán kiülök a pékség előtti kis asztalok egyikéhez, nem mene közben fogyasztom el a reggelimet.
- Abból szeretnék kettőt és... abból is szintén kettőt. - mutatok a választottjaimra. - Köszönöm! - mosolygok vidáman, mint egy kisgyerek aki épp az édességboltban válogat. Megkapom a reggelit, fizetek és örülök, hogy a kiszolgáló lánynak is jó napja van ma, így nem rontotta el az enyémet se. Túl nagy lendülettel indulok kifelé, így pont nekiütközöm a vállammal a mögöttem várakozó fickóba, s ahogy elfog az a hideg, rossz érzés már tudom, hogy a napom nem a pultban álló mosolygó lány, hanem ez a fickó teszi tönkre.
- Elnézést! - motyogom inkább magam elé, minsem neki. Kezeim azonnal ökölbe szorulnak, fogaimon keresztül szívom be a levegőt, és nem sokon múlik, hogy ráolvasok egy alapvető varázslatot a vámpírra. Valahogy kijutok a levegőre, megkapaszkodom az egyik székben, s amint nem remeg már úgy a kezem, lelépek onnan. Gyűlölöm őket!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


℘ Képesség ℘ Amennyiben a canon leírásnál nem szerepel semmiféle plusz adottság, kérjük, ezt a részt töröld ki! Ha mégis kelleni fog, mi vissza fogjuk rakni és kitöltjük!