"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Aura Olvasás: Képes vagyok látni és értelmezni mások auráját, felfedezve így azok titkait, érzéseit vagy akár betegségeit.
Átváltozás
Az én vérem adta meg az alapot a legelső vámpírok számára, és majdnem az életembe került. Elijah azt hitte, meghaltam, de Esther, a Mikaelson család matriarchája, gondoskodott róla, hogy életben maradjak, mint egy ősi vámpír.
Család
Amara: Elődöm és távoli ősöm. Az ő első hasonmásának születtem. Leszármazottaim: Nadia Petrova, Katerina Petrova, Isobel Flemming, Elena Gilbert. Gyermekem: Amaya
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
℘ Körülbelül hat évvel ezelőtt ℘
A világ csendes volt, mintha minden létező dolog lélegzetvisszafojtva várt volna. A hold ezüst fénye átszűrődött az ablakon és táncolt a falakon, mint egy régi barát, aki titkokat suttog a sötétben. Hasamra pillantottam, s emlékeim közé fonódtak Theo arca, amikor rájött, hogy a szívem alatt hordozom gyermekünket. Azóta is bosszantott, hogy nem én lehettem az, aki eme édes hírrel szolgálhatott volna a számára. Az én jogom volt elmondani neki, senki másé. Ám valahogy kiderült és e gondolat azóta is belülről marja szét a lelkemet. A szobában, ahol álltam, minden tárgy történeteket mesélt. Az antik bútorok, a kopott szőnyegek, a falakon lógó festmények - mindegyiknek megvolt a maga helye az időben, de most egy új történet kezdődött, amelyet még nem írtak meg. Mindig is menekültem. Menekültem a világ és a Michaelsonok elől, hogy biztonságban lehessek és sose tudjanak nekem ártani. Az utamon minden kacatot összegyűjtöttem, hogy a sokszor váltakozó otthonomat kedvesebbé tehessem a számomra. A kezem a hasamon pihent, ahol egy új élet szívdobbanását éreztem. Egy élet, amely a lehetetlen és a csoda határán született. A vámpír természetem azt súgta, hogy ez nem lehetséges, de a szívem, amely már oly régóta nem dobogott, most egy másik ritmusra kezdett verni. Elmosolyodtam e gyengéd gondolatok merengésén. A szobában ugyan egyedül voltam, de nem éreztem a magányt. A gyermekem jelenléte betöltötte a teret és a csendet is. A függönyök halkan lengtek a szellőben és a levegőben ott lebegett az éjszaka illata- a friss levegő, a távoli tenger és az élet ígérete. A tükörbe néztem és a saját szememben láttam a változást. Felismerés tört ki belőlem, ahogy a kissé megviselt arcomat fixíroztam. Borzasztóan bántam Theoval, de nem érdemelte meg egyikőnk sem, hogy egy alkalom után mindent egymásra építsünk. Féltem kialakítani egy kapcsolatot, mert az évek alatt sok csalódásom akadt már.
℘ Napjainkban ℘
- Hol vagyunk? - kérdezi vékonyka hangján. Tekintete kíváncsian csillan fel, ahogy rám néz álmos kis szemeivel. - Mindjárt odaérünk, aludhatsz még egy keveset. - mosolygom neki. Évek óta távol voltunk Mystic Fallstól, most azonban úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazatérni. - Már nem vagyok álmos. - törölgeti szemeit, hogy minden cseppnyi álmot kiverhessen magából. - Mama, mesélsz nekem Mystic Fallsról? - kérdezi Amaya, miközben az autó ablakán keresztül a távolodó tájat kezdte el figyelgetni. Kezeim kicsit erősebben fognak a kormányra. Mit is mesélhetnék neki? Annyira sok minden történt velem ebben a városban, de emlékeim között több a sötétség, mint maga a fény. Itt haltam meg... Itt vesztettem el mindent... Ám mindenekelőtt itt fogant meg Amaya is... Mintha ez a város szüntelenül inná magába az életem apró cseppjeit. Mindig a részese volt és azt hiszem itt az ideje, hogy elfogadjam: mindig a részese is marad. - Milyen kíváncsi valaki pedig még ott sem vagyunk. Rendben, mesélek neked erről a helyről egy keveset, de a többit majd neked kell látnod. Mystic Falls története több, mint ezer évvel ezelőttire nyúlik vissza, amikor még a viking korszak uralkodott a földön. Misztikus földnek számított, s a mai napig tele van természetfeletti lényekkel. Olyanokkal, akárcsak te, édesem. - nosztalgikus érzések lepnek el, s arcomra egy egészen meghitt mosoly szélesedik. Hiába a gyomorgörcs, ami a sok év utáni találkozó terve miatt gyötört. Theonak joga volt látnia a lányát, nekem pedig jogom volt visszatérni egykori otthonomba. De vajon miként fog fogadni? Megvet majd? Rám csukja az ajtót? Vagy újra átölel, mint akkor? Szerencsére fel fogom ismerni milyen érzéseket váltunk majd ki belőle, amikor az ajtó küszöbén állva kopogtatunk. Mintha a világ újabb adottságokkal áldott volna meg, s mint az később kiderült, valóban úgy is volt. Senki sem tudta takarni fénylő auráját előlem, ezáltal pedig egy nyitott könyvvé váltak. S habár nem áll szándékomban ehhez hasonló trükkökkel olvasni Theo-t, mégis egyfajta védelmet ad, ha esetleg rossz pillanatában találok rá. Amit viszont a legjobban szeretnék, az megosztani vele a lányunk örömét. Megérdemli, hogy megismerje Amayát. - Mint én? - pillant vissza rám ismét. - Különleges vagy, szívem. Ez a város a te otthonod is. - vetek egy pillantást rá én is, s ahogy tekintetünk találkozik, arcomra kiül egy széles, bíztató mosoly. Ez egy új kezdet. Nem csak nekem, de Amayának is.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘Igézés℘ Ősi vámpírként képes más vámpírokat is megigézni.
Fõkarakter: Baek Da-Hye
Az álarc mögött: Lyndriana
Tatia Petrova
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Tudod, amikor megtudtam, hogy terhes vagy, képes lettem volna mindent félredobni és Téged, Titeket választani. De nem kértél belőlem. Sokáig haragudtam rád érte, de aztán beláttam, hogy igazad volt: nem ismertük egymást és így nehéz lett volna egymásra építenünk. Viszont egy valamiért mégis haragszok rád. Én apa nélkül nőttem fel és pontosan ezért tudom, milyen ez. A gyermekünket is erre ítélted: még csak azt sem tudom, kisfiú vagy kislány... Azóta rengeteg minden történt. Az életem többszörös változáson ment keresztül és én magam is. Nyilván a Te életed is gyökeresen megváltozott a gyermek születésével: Amaya? Szóval kislány! Biztos vagyok benne, hogy csodálatos édesanya vagy - nem lehetne ez másként. Le fogok döbbenni, ha megjelentek az életemben: nem tudom, miképp fogok reagálni az érkezésetekre. Az biztos, hogy nem fogom tudni fejben hova pakolni mindezt. Miért most jössz vissza? Mit szeretnél elérni? Mit vársz tőlem, Tatia? És Amaya... mégis mit tud rólam? Tudni fogja, hogy én vagyok az apja vagy csak én tudhatom majd róla, hogy a lányom? Lesz mit megbeszélnünk és átértékelnünk, ha egymás életének részei akarunk lenni.
Köszönöm neked, Lyndriana, hogy hoztad ezt a csodanőt! Tudom, hogy megannyi élményben és játékban lesz részünk: drámában és boldog pillanatokban egyaránt! Amikor rámondtad az áment arra, hogy hozod Tatia-t, nagyon-nagy örömet szereztél vele! Imádlak! Csodás a kezeid között!!
Várj, ne szaladj úgy! Van itt még neked valami... kapsz egy útravalót. Egy talizmánt, ha úgy tetszik. Sok szerencsét, és sose hagyjon el téged a remény!℘Szerencsekocka.
Theodore Storm
A vérem különleges. Íze, akár a borsmenta, amely minden korttyal mesél. Az illatom az enyhén nedves földre és a mohára emlékeztet, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Look at you, you're just as fucked up as me
Only difference is I speak honestly
Nice to everyone, when it comes to me
It's like you hate yourself, don't see what I see
Lelkem zárt ajtói mögött :
That`s what children do:
they paint the future in colors
that reality can never know.
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."