Tolstoj írása volt a kedvenc tiltott olvasmányom, amit a család ki nem állhatott, hála a felmenőnknek, akiről a történet szólt azaz inkább egy alakmásáról. Gondolok itt az Anna Kareninára, melyet kiskoromban imádtam, egészen addig, míg a papa meg nem látta és büntetésként nézhettem a kedvenc könyvemet, ahogy a tűz martalékává válik. Akkor mondták el a teljes igazságot, de hogy mindenki értse előbb felvázolom a könyv tartalmát. Arról szól, hogy egy diplomata felesége Szentpétervárra megy, hogy a bátyját és annak a  feleségét kibékítse, mert a férfi félrelépett. Ezzel szemben a nő találkozik Vronskij gróffal és egymásba szeretnek. Az a probléma az egészben, hogy a gróf eddig egy hercegnőnek udvarolt és a főhősnő emellett házas. Ők ketten össze szűrik a levet majd elszöknek, de a nőnek hiányzik a hátra hagyott kisfia, míg a férje nem akar elválni tőle és a gyereket se adja neki. A nő terhes lesz a gróftól, megszül, de így se lesz boldog. Az egész történetnek az a vége, hogy a nő öngyilkos lesz. Persze ennél sokkal bonyolultabb a történet, hiszen...


A történet úgy kapcsolódik a valósághoz, hogy Vroskij gróf egy élő személy volt! Még hozzá valahányadik ük-ük nagybátyám. A drága Alexej  nem bírta tartani a száját és mindent elregélt az előbb említett írónak, hogy milyen nagyszabású élete volt, mennyi vagyona, hány nőt kapott meg az évek során, sőt azt is, hogy milyen erős warlock és a kovene mikre képes. Bárki gondolhatja, hogy ez a nagyzolás mihez vezetett volna abban az időben. Így a sokadik nagyapám úgy döntött, hogy kitörlik Tolsztoj emlékeit és másikakat ültetnek be a helyére, amihez az egész koven hatalma kellett és egy másiké is, akikkel házasságra léptek, igy a nemesi rang apránként elhalványult címként, viszont a tudat megmaradt. A történet végeredménye pedig a könyv lett, ami jóval eltér a valóságtól. A szeretett regényem halálától kezdve a papa árgus szemekkel figyelte miket olvasok, hogy haladok a tanulmányaimmal minden téren. Tökéletes orosz dáma, gyönyörű porcelán baba, szeretetéhes gyermek, megtört balerina, agyonhajszolt boszorkány lett belőlem. Csupa ellentét, maga a megtestesült káosz lappangott a felszín alatt. Egészen addig a végzetes napig...

A kamaszlányok olykor nagyon gonoszok tudnak lenni, főleg egymással szemben. Mindenre képesek azért, hogy elnyerjék az általuk kiszemelt fiú kegyeit. Mikor szerelmes egy fiatal lány, akkor teljesen megbolondul vagy a hormonoktól vagy alapból elmegy a lányok esze, ha meglátnak egy helyes srácot. Fogalmam sincs róla melyik történt velem. De az első szerelem rám talált az iskolában. Ilyanak hívták a fiút, gyönyörű kék szemei rabul ejtettek, édes mosolya engem is arra késztetett. Alig beszélgettem vele, hiszen mikor megláttam vörössé váltam és inkább elmenekültem előle. De elterveztem, hogy az évzáró bálra el fogom hívni, legyen a kísérőm. Arra az időre még a gyakorlást és a boszorkánykodást is hanyagoltam, már amennyire lehetett a figyelő tekintetek mellett. Gyönyörű csillogó ruhát varrtam magamnak, kézzel hímeztem rá a csipkét. Tökéletes volt az egész. Emlékszem egy szerdai nap volt, az ebédszünetet választottam időpontnak, úgy gondoltam elég sokan vannak ahhoz, hogy ne legyek annyira zavarban, de mégis tudjak vele beszélni. Épphogy beléptem a terembe egyből megpillantottam őt, de hiba csúszott a számításaimba. Arra nem gondoltam, hogy más is szemet vet rá. Anastasia volt az, akit a legjobb barátnőmnek hittem. Láttam, amint édesdeden vigyorognak egymásra, Iluska óvatosan összekulcsolja a kezeiket és egy apró puszit ad a szájára. Teljesen összetörtem, sarkon fordultam és kifutottam az udvarra, ott a földre rogyva sírtam. Mikor elapadtak a könnyeim haza siettem, ahol mérgemben cafatokra téptem a ruhát, amin heteken keresztül dolgoztam. A nap hátralevő részében az otthoni könyvtárban bújtam a grimoárokat. Egy részem azt akarta, hogy öljem meg a lányt, amiért elvette tőlem Ilyat, ha kikerül a képből, akkor minden a helyére kerül és az enyém lehet. Nem kell mást tennem, csak elvégezni egy-két varázslatot vagy fogni a féltve őrzött késemet és elvágni a torkát. Pofon egyszerű az egész. Aznap este nagyon nehezen tudtam csak elaludni, nem hagyott a gondolat és egyetlen apró varázslatot végeztem lefekvés előtt. Rá akartam ijeszteni, hogy hagyja békén a fiút, de hiba csúszott a számitásaimba. Másnap a folyosó kellős közepén álltam, az ügyeletes éppen próbált mindenkit a termébe tessékelni, mikor megláttuk őt. Ana teste kitekert pózban, fejjel lefelé lógott a falon elég közel a plafonhoz, testéből tucatnyi éles eszköz állt ki. A nagy ijedtségre mindenki rohangálni és sikoltozni kezdett, míg én ott helyben összerogytam. Kezeimmel eltakartam az arcomat úgy zokogtam némán. Hiszen tudtam, hogy ki volt a tettes. Én öltem meg őt! Onnantól kezdve gyökeresen megváltoztam, semmi sem érdekelt, minden figyelmem a tanulásnak szenteltem. Valamiért mégis a fekete mágia vonzott magához, minduntalan azon kaptam magam, hogy olyan könyveket olvasgatok. A papa és anya is büszke volt rám, hogy mennyire eltökélt vagyok, már azt rebesgették, hogy pár év és enyém lesz a vezetői poszt. A saját sikolyaimra ébredtem, miközben a telihold magasan járt az égen. Az éreztem minden csontom ripityára törik, abban a pillanatban azt éreztem, hogy meg fogok halni, miközben a testem formálódott és vad éhség kerített hatalmába. Tombolni akartam és vért ontani. A közeli erdőben tértem magamhoz Ilya élettelen, szétmarcangolt, véres teste feküdt nem messze tőlem. Fémes íz töltötte ki a számat és tudtam én voltam. Ő volt a második ember, akivel végeztem, pedig alig múltam el 17.  Olvastam már a vérfarkasokról, de sose gondoltam volna, hogy egy vagyok közülük és igy kiderült anyám titka is. A koven máglya halált követelt, míg a nagyapám a vérkötelékre hivatkozva inkább csak kiátkozta. Onnantól kezdődött az életem kálváriája és a koven apránként semminek tekintett. Szerencsésnek érzem magam, hogy a tanulmányaim miatt ösztöndíjat kaptam az államokba. Senki se marasztalt, sőt talán örültek is neki, hogy megszabadultak a korcstól, akivé váltam. Persze a harag tombolt bennem, ami arra késztetett, hogy elvigyem magammal a kedvenc dolgaimat. El kellett telnie pár hónapnak, míg megtanultam kezelni a bennem élő vadállatot, mondhatni párszor meghaltam és ujjá születtem általa. Talán egy-két hulla is követte a nyomomat, de biztos állattámadásként maradtak fenn az utókor számára.

Manapság okkult tárgyak keresésével és gyűjtésével telnek a napjaim. Egy-két jó fogást sikerült már nagyobb falatra cserélnem, de még mindig növelhető a gyűjteményem. Egy ideje megállapodtam. Ó, nem eszemben sincs házasodni vagy kapcsolatba lépni bárkivel, inkább földrajzilag tettem meg ezt a lépést. Denver jó helynek tűnt, főleg úgy, hogy saját boltra tettem szert.
- Mr. Delaine hányszor mondjam még el, hogy ha valaki bejön a boltba, akkor az nem távozhat fizetés nélkül? - kissé mérgesen meredek a férfira, akitől megint fizetés nélkül távozott egy vásárló. Percival okos, mert van érzéke az okkultizmushoz, de ami az üzleti érzékét illeti... csapnivaló. Nem véletlen, hogy a kis boltját kénytelen voltam megvenni, hogy kisegítsem a bajból. Mert én olyan kedves és jóravaló lélek vagyok. Ez magától értetődő, éppen annyira, mint az, hogy az Oroszország hűvössége épp annyira a részem, mint a nagyapámé.