Krisztus előtt 2200 környékén született egy Arcadius nevezetű kisfiú; méghozzá egy Földközi-tengeren található szigeten. Hamar kiderült, hogy különös képességre tett szert a születésekor, ugyanis akár akarta, akár nem, játszi könnyedséggel olvasott mások gondolataiban. Az első pszichikusként tartották számon ezen adottsága miatt. A birtokába kerülő hatalmat arra használta, hogy segítsen másoknak; mindegyik embertársát a szeretetre buzdította. Azonban, mikor egyszer egy olyan férfin használta a képességét, akinek „tisztátalan” gondolatai voltak, megsínylette a dolgot. Bár Arcadius felajánlotta a férfinak, hogy segít elfojtani a rossz ösztöneit és a jó útra tereli, az illető nemet mondott, majd ezt követően az egész falut ellene hangolta. A falusiak végül elfogták Arcadiust és máglyán égették el, de a végső pillanatban, amikor a férfi számára világossá vált minden, s érezve a fájdalmat, az árulást azon emberek részéről, akiknek ő mindig segített, átengedte magát a saját képességének, a pszichikai erejének. Akkora robbanást hozott létre a halálával, hogy ez a történés létrehozta a saját dimenzióját: magát a poklot. Arcadius lelke is egyszerűen odakerült, s ettől kezdve nem azon volt, hogy másokon segítsen, s szeretetet ébresszen az emberek szívében, hanem, hogy összegyűjtse a gonosz lelkeket és még több szenvedésre ítélje azokat.

Arcadius halála után számos ember ugyanolyan ajándékkal született, mint ő maga; pszichikai képességgel. Ezen típusú emberek válhattak később szirénné, egy Arcadiussal kötött alku kapcsán.

Amikor a Pokol létrejött, nem volt teljesen üres és ezt Arcadius igencsak lassan fedezte fel. Azonban mindegyikükkel szövetséget kötött, s szinte egyenrangú félként kezelte őket. Talán pont emiatt eshetett meg az, hogy soha, egyetlen lázadást sem indítottak a fődémonok a pokolban, hatalom átvételi célból. Bár tény, hogy volt, aki nem kedvelte őt és nem szolgálta őt teljes odaadással, de ilyen bárhol előfordulhat, nem?
Thelion példának okáért a tanácsadójává vált, míg Laeriel csak csendben tűrte Arcadius uralmát, s nem avatkozott közbe sosem.


Arcadius Sorsa akkor pecsételődött meg, mikor maga Katherine Pierce meghalt. Nem lelt békére, hanem maga a pokol ragadta el őt, mikor megkapta a kegyelem döfést. Azonban, átesett Arcadius próbáján és démonná avanzsálódott. Talán az Ördög akkor még nem is tudta, kit fogad a kegyeibe. Azoknak az időkben minden elkezdett szép lassan megváltozni. Katherine, akár egy kígyó, úgy  kúszott-mászott az Ördög körül, egyre inkább bekebelezve őt. Elcsavarta az Ördög fejét. Arcadiust elvakították az érzések, melyek Katherine iránt ébredtek benne.
S senki sem tett semmit. Vagy csak nem vették észre, mi folyik itt, de az is lehet, hogy a démonok kíváncsiak voltak, mi lesz ebből. Katherine terve pofon egyszerű volt: az újdonsült „partnerét” azok ellen uszította, akik pokolra küldték őt. Arcadius pedig önként és dalolva kezdte meg a játszmát a Salvatore fiúkkal. Élvezettel zúzta apró darabokra Damon lelkét a szirénje, Sybil által, vagy épp tette tönkre Bonnie és Enzo kapcsolatát, továbbá érte el, hogy Stefan megöljön egyet a szerettei közül. Csupán csak azt nem vette számításba, hogy ez a csapat sokkal leleményesebb, mint azt gondolta. Még a végső csata előtt Katherine elérte, hogy az Ördög átruházza rá a hatalmát. Arcadius mit sem sejtve lépte át aztán a határt, s érte őt a halál Stefan Salvatore által. Pedig azt hitte, fordítva történik majd. Az lett volna a cél, hogy ő győzzön, ne a vámpír.
Katherine Pierce kezébe került a hatalom, aki mellé Kai Parker csatlakozott, mint egy kis túlélő.
A királynő uralma alatt a démonok több teret kaptak, s szabad átjárást a Földre. Nem kellett többé azon rágódniuk, hogyan szegjék meg Arcadius szabályait, hisz már nem volt szabály, mi megkösse őket. Nyilván Katherine elvárta a hűséget és várja is, de amíg mindenki teszi a maga dolgát, vagy amit ő kér, addig nem lehet probléma.


Ők uralkodnak elsősorban a Sötét dimenzió fölött - a teljesség igénye nélkül.

Lucifer, a büszkeség - halott?
Asmodeus, a bujaság
Sammael, a harag
Belphegor, a lustaság
Leviathan, az irigység
Mammon, a kapzsiság
Belzebub, Falánkság


Arcadiushoz köthetőek elsősorban. Az összes szirén, kezdetekben, emberi életükben ugyanolyan pszichikusi képességgel rendelkeztek, mint Ő. Pont ennek kapcsán történhetett meg az, hogy Arcadius lehetőséget adhasson a hozzá hasonlóknak: egy új esélyt az életre, de már bizonyos keretek között. Hiszen a sziréneknek emberi hússal kell táplálkozniuk, hogy megőrizhessék a szépségüket és a fiatalságukat.
A pokolba lejönni önmaguktól nem tudnak, csupán démonok segítségével, vagy akkor, ha meghalnak. Ugyanis ekkor a pokolra jutnak, a lelkük, mintegy fizikai kivetülésként, s onnan a pokol királynője tudja őket újra a saját testükbe juttatni.
Hasonló helyzet áll fent a szirénekkel szolga kapcsolatban levő egyénekre; ha meghalnak, az nem végleges. Persze csak addig nem, ameddig a kötelék fennáll.


Az egész pokol olyan, mint egy másik dimenzió. Viszont a közhiedelemmel ellentétben nem kell megpusztulni a forróságtól; a pokol klímája pontosan olyan, mint a Földön. Igazán csak a vörös színek jelzik, hogy hol van az ember. A poklot három birodalom jellemzi.

Kali - A központi birodalom, mely középkori hangulatot áraszt magából. Szinte minden vörös, amerre a szem ellát, s az ember azt hinné, hogy forróság van és meleg, de közel sem így van. A birodalom klímájára egyáltalán nincs hatással a pokol. Mindenfelé a levegőben lebegő fáklyák, lángcsóvák kísérik az arra tévedők útját. A pokoltüze bárhová elér... s itt van Katherine királynői kastélya is, ahogyan Thelioné és Astrahé is.

Indra - A szellemek, a holt lelkek birodalma, mely telis-tele van fájdalmakkal és kínokkal. Maga a purgatórium is ebben a birodalomban található. Mi jellemzi még Indrát? Viharok, hatalmas viharok, mely legfőképp a királynő lelkiállapotát hivatott tükrözni. Sikolyok, melyek az újabb, pokolba érkező lelkek érkezését jelzik. S nem utolsó sorban sötétség. Nauron,Lothrin és Solrilon birodalma.

Siva - A szirének??? birodalma, akik nem állandó lakói ennek a dimenziónak. A szín nem változott; minden vörösen pompázik. Amerre a szem ellát, mindenhol szirénekre utaló jelekre bukkanhat. Egy tó, egy vízesés, vagy épp barlang. Ennek a birodalomnak az uralkodói Aglarnir, s Laeriel.


Egyik birodalom sem úszhatja meg súrlódások nélkül, s egyik uralkodó sem gondolhatja azt, hogy mindenki a lábai előtt hever. Katherine esetében is így van; tisztában van azzal, hogy nem egy démon lázadna ellene és talán lázad is már a háttérben.
A fődémonok közül egyelőre senki sem foglalt biztos állást, ha kitörne a háború, de egy kisebb démon, Thersez folyamatosan azon ügyködik, hogy szövetségeseket találjon és leváltassa a királynőt.

A koronáért pedig Kai is lazán versenybe szállt, egyáltalán nem titkolva a szándékait Katherine előtt, de egyelőre komolyabb lépéseket nem tett a démon. Talán inkább az "oszd meg és uralkodj" elvet választják végül.