A családom, már rég óta különböző befektetésekből él és emiatt az évszázadok alatt eléggé híressége és gazdaggá vált. A mai napig fent vagyunk a top tizes listán és nem is hagyjuk magunkat, hogy ennél lejjebb kerüljünk. Sőt mi több, az a célunk, hogy még feljebb kerüljünk! Természetesen ez nem annyira egyszerű, viszont nem adjuk fel. Renegeteg ötletem van már, hogy hogyan is tehetném még jobbá ezt a családi üzletet, de amíg nem kapom meg teljesen a céget és a vezetői pozíciót, addig nem tudok teljesen egyedül dolgozni ezen, ami kissé frusztráló, de nem tehetek ellene semmit sem.
-Kiet úrfi, megérkezett az ügyfél, akiről az apja mesélt.
-Rendben, mindjárt megyek. – bólint egyet a titkár, majd ki is megy az irodámból.
Felsóhajtok egyet, majd még megiszom a maradék italomat, aztán felkelek a székemből és a tárgyalóba megyek. Apámnak ma más milyen fontos dolga akadt, így rám bízta a mostani üzletet. Egy régebbi partnerrel kell most tárgyaljak, akinek akadtak kisebb gondjai és most azt akarja megbeszélni. Problémásnak hangzik, de nem baj, gyakorlásnak jó lesz. Elvégre később is lesz ilyen eset, nem ő az első és az utolsó.
Belépek a tárgyalóba, ahol már helyet foglalva várnak engem és az egyik titkárnő felszolgált kávét nekik.
-Ahh Kiet, de rég láttalak! – mondja lelkesen. -Édesapád szólt, hogy sajnos neki közbe jött valami. Ugye nincs semmi gond?
-Nem, nincs semmi baj. – válaszolok röviden tömören, majd kezet fogok vele és végül leülök vele szembe. A titkárnő elhagyja a szobát, így csak nyolcszemközt maradunk a személyes titkárainkkal.
-Hallottam, hogy valami problémája van, de a részleteket nem ismerem.
-Oh igen. – majd egy kortyot iszik a kávéból, mielőtt folytatná. -Nos az a helyzet, hogy pár üzleti ágban kevesebb pénz jött be, mint ahogyan kellett volna, illetve egy-egy meg is szűnt.
-Megszűnt? – húzom fel a szemöldökömet.
-N-nem! Rosszul fogalmaztam. A rendőrség kicsit ránk jár meg az adóhivatal, így azokat a részeket kicsit hanyagolnom kell.
-Csak nem azt akarja mondani, hogy valamilyen illegális dologról van szó? – kezdek picit dühös lenni, de még próbálok nyugodt maradni. -Ez rossz fényt vethet ránk is!
-Nem, semmi ilyesmiről nincs szó!
-Akkor mi folyik itt?
-Nos… Történt pár dolog, amit még nem mondhatok el, de ígérem, hogy hamar elcsitul minden! – mondja ezt nyájasan, de látható rajta az idegesség. -Csak annyi, hogy kellene egy kis kölcsön. Természetesen kamatostól visszafizetném.
-Mennyiről lenne szó?
-Ötven millió baht.
-Ötven millió?! – csattanok fel, már kicsit jobban. -Hé! Mégis mire kell ennyi pénz?
-Kérlek Kiet, ne légy dühös. Apáddal régi ismerősök, nem is, barátok vagyunk! Ha megkapom a pénzt, akkor két hónapon belül rendezni tudok mindent.
-Nem. – utasítom vissza. -Nem tetszik ez az egész. Old meg magad. Nem kockáztatom a családom nevét kétes ügyekben.
Látszik ahogyan a feje egyre vörösebb lesz a düh miatt. Tuti, hogy robbanni fog, de nem érdekel. Apám rám bízta ezt, bízik bennem és a döntéseimben. Eddig még soha nem okoztam neki csalódást és nem most fogom ezt elkezdeni.
-Te hálátlan kölyök! Ennyit ér a támogatásom?! Na megállj, ezt még megbánod! – pattan fel a székből és dühösen az ajtó felé megy, a titkárja meg követi.
Persze nem hagyom, hogy csak úgy meglógjon. Hirtelen jelenek meg közte és az ajtó közt, így kicsit hátra hőköl ijedtében.
-Vársz! – parancsolok rá, majd közelebb lépek hozzá. -Megoldod egyedül mindezt, viszont, ha le is buksz, minket kihagysz belőle, nem igaz? – mondom neki. -Ha megértetted akkor mond, hogy igen és bólints.
-Igen. – bólint egyet.
-Nagyszerű. – húzom gonosz mosolyra ajkaimat. -Ez a titkárodra is igaz. – nézek rá, aki szintén bólint. -Remek, ez már tetszik. – majd kinyitom az ajtót nekik. -Jó utat haza fele.
Kissé értetlenül és összezavarodotton, de végül kisétáltak a tárgyalóból. Végül egy ideges sóhaj hagyja el a szám és a saját titkárom felé nézek.
-Deríts ki, hogy mi is történt valójában. Nem akarok esetleges patkányokat, akik végül csak ártani tudnak. Illetve küld át lassan, hogy hol is lesz a következő üzleti utam azon belül, hogy az Egyesült Államokban.
-Igenis, Kiet úrfi. Laptopról átküldök minden információt. – hajol meg és már megy is a dolgára, én pedig a saját irodámba megyek vissza.
Ott leülök a székembe, majd foglalkozok a többi munkámmal. Szeretem a vámpír erőmet és az ilyen eseteknél igencsak jól jön. Ráadásul azzal, hogy szereztem egy ékszert, még a napon is tudok járni. Igaz, ahhoz meg kellett öljem azt a boszorkányt, ami kár érte, igazán jó üzleteket lehetett volna vele kötni, de ha ő nem volt hajlandó rá, akkor mégis mi mást tehettem volna? Nem hagyhattam, hogy felhasználják az egyik gyengeségemet, akkor nem lehetne az enyém a cég, ami meg nem lenne jó, hiszen én mindig megkapom azt, amit akarok.