"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Forgive your enemies, but never forget their names.
Feszültté tett a szirén jelenléte. Felrémlett előttem, mennyi mindent tettem az irányítása alatt és pokoli volt. A bűntudat még mindig mardosott azok miatt, akiket abban az állapotban megöltem. Az az Elena nem én voltam. Ezzel próbáltam nyugtatni magam, de tudtam, hogy nem választhatom szét magamtól azt az énemet a mostanitól. Megtettem. Vér tapadt a kezemhez, nem is kevés és a barátaim mégis megbocsátottak. Nekik is ártottam, hiszen Sierra teljesen kiforgatott magamból. Katherine talán élvezte, hogy minden szétesik körülöttem, de én a legkevésbé sem. Nem értettem viszont, Sierrának mi érdeke volt a hasonmásom mellé állni. Vajon mit ígért neki cserébe? Szabadságot? Hatalmat? Területet a pokolban? Vagy mégis miért érte meg neki, hogy Katherine bábjaként manipuláljon engem? Nem fért a fejembe. Nem akartam, hogy ezek az emlékek újra a felszínre törjenek bennem, de mindez megállíthatatlan volt. Mintha újra átéltem volna minden egyes pillanatot. - Egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint Ő – Vágtam rá kissé mérgesen, hisz a feltételezés is sértett. Gonosz hasonmásomban semmi nem volt, ami miatt hasonlítani akartam volna rá. Ő volt a megtestesült gonosz. Végül hozzám vágta, miszerint miben is hasonlítok rá. Feszülten szívtam magamba az oxigént. Az első kérdést nem feltétlenül értettem, hisz Stefan nem volt a szerelmem, más pedig nem volt most képben nálam. De nem is válaszoltam volna rá. - Nézd, Sierra… Nem kell beszámolnom neked többé semmiről. Nem vagyok az irányításod alatt és ez maradjon is így… egyáltalán miért jöttél ide? Mit akarsz? – Ha nem Katherine küldte, akkor saját célok vezérlik, ami sokkalta rosszabb lehet. Hátrébb léptem, felkészülve arra, hogy eltűnhessek a közeléből, de mégsem mozdultam. Még nem kaptam választ, ahogyan ő sem szedett ki belőlem semmit.
From: Elena Gilbert
271 words ❀ unsteady ❀ note: hát ismét szemtől-szembe... ❀ kredit
Just a little change. Small to say the least.
Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast
Elena Gilbert
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.
You can close your eyes to reality but not to memories.
Túlságosan sok miden történt, mióta Elena a kis játékommá vált. Kénytelen voltam elengedni őt és ez mindent megváltoztatott bennem. A bizalmam teljesen megrendült és nem tudtam minek követem a királynőt, hiszen eddig nem ilyen volt. Ez a kicsinyes bosszúja több mint felháborító. Hol van az a nő, aki kijátszotta Lucifert és egy puccs keretében átvette az irányitást a Sötét Dimenzió felett? Mostanság nincs dolgom odalenn, igy kihasználva a kimenőmet Mystic Fallsba vettem az irányt. Egy ideje már követtem a lányt, de nem úgy tűnt, mintha lenne célja az esti sétálgatásainak. Sok minden kínozta és úgy gondoltam rám fér egy kis játék. Ahogy megláttam az alakját a híd szélén egyből megszorítottam, hiszen tudtam ezer közül is felismeri a hangomat. - Ki más lenne? - nevetem el magam, majd várom a reakcióját. Okos lány, elég távol állt meg tőlem ahhoz, hogy ne tudjam megtámadni, nem mintha az tervezném, de erről neki nem kell tudnia. Kissé vállat vonok a kérdése hallatán. Hiszen lenne jobb hely, sőt csak jobb hely van ennél az istenverte nyomorult városnál, mégis jó szórakozást nyújt a nyomoruk. Kissé felciccegek és megforgatom a szemeimet. - Katherine, Katherine, Katherine…. kezdem azt hinni, hogy kezd beragadni nálad ez a név. Ő lett a legnagyobb rémálmod? Tudom elég régre nyúlik a múltatok, de nem lehet, hogy egy kicsit titkon oda vagy érte? Talán olyan akarsz lenne, mint ő? - felkuncogok és leugrok a híd széléről, hogy teljes életnagyságban álljak szembe vele. - Ó, de várj! Hiszen meg is tetted…. ott volt Stefan majd Damon. Tényleg hogy van a drága kis szerelmed? Vagy a barátaid? Hogyan bírnak elviselni azok után, hogy majdnem megölted őket? És az a sok ártatlan? - teszem fel sorra a kérdéseket, majd a körmeimet szemlélem. Imádom boncolgatni az elméje legsötétebb részleteit és emlékeztetni a legnagyobb bűneire. Gyűlölhet, de kettőnk közül ő volt az, aki elkövette ezeket a bűnöket, én csak egy kis löketet adtam neki. Nem követtem olyan szorosan az életét azóta, hogy tudjam mi történt vele azóta, igy tényleg érdekelt mekkora felfordulást okoztam az életében. De okosan kell csinálnom, mert nem juthat a királynő fülébe, hogy megkerestem Elenát, hiszen a lány az ő legnagyobb játékszere.
350 szó
Loyalty is from above
betrayal is from below
Sierra
A vérem különleges. Íze a mérgezett almára hasonlít, amely minden korttyal mesél. Az illatom, mint a frissen esett esõ, ami minden lélegzetvétellel áthat.
No one else sees it, this thing in me, Even I didn't see it at first. Then one day it was there. A stain I neer noticed before, a tiny flip of darkness invisible to everyone, but I could see nothing else til finally, I realized the darkness wasn't a mark from something I'd done or a regrettable decision I'd made. I was shedding my skin. The darkness is what was underneath. It was mine all long.
Forgive your enemies, but never forget their names.
Megváltozott valami, nem csak bennem, hanem a környezetemben is. Azonban nehéz lett volna mindezt szavakba önteni. Figyeltem, hogyan nőnek Caroline és Stefan lányai, közben támogattam Alaricot, aki apám helyett még most is apám volt, és aggódtam Bonniért, aki egyre mélyebbre temette magát az Enzo visszahozása projektben. Nem tudtam, sikerül-e neki és ha igen, milyen áron. Egyszerre akartam, hogy elérje, amit akar és egyszerre kívántam, hogy ne: mert mindig mindennek ára van, főleg annak, ha valakit a halálból kívánunk visszahozni. Jeremy is megváltozott, mikor megtette: fizettek mindketten. Bonnie majdnem az életével, míg az öcsém elkezdett szellemeket látni. Annyi minden történt és most… most valami megint nem volt a helyén. Stefan, mikor megmutatkozott az újdonsült képessége, átoknak vélte és felszívódott. Úgy tett, mint mikor a bátyja meghalt: homokba dugta a fejét és elmenekült. Nem örültem, hogy ezúttal is ezt választotta, mondhatni a könnyebb utat, de nem dönthettem helyette. Én csak amiatt aggódtam, hogy Caroline vár-e rá és ha igen, meddig. Szerettem Stefant és tudom, hogy ő is engem, de mégis őket tartottam az igazi álompárnak. Sajgott a szívem, ha arra gondoltam, Stefan talán elszúrta. A lábam, mint mostanság oly’ sokszor, meg sem álltak a Wickery hídig. Ez a hely is sok emléket idézett bennem: többnyire fájdalmasakat. Ezen elmélkedtem volna, de a gondolatmenetem megakadt, amikor megpillantottam a szirént. - Sierra…? – A homlokomat ráncoltam, szemeim összeszűkültek egy rövid pillanatra. Mit keres itt? Megálltam, tőle tisztes távolságban és vettem egy mély levegőt. – És te? Ennyi idő után sem találtál jobb helyet magadnak, mint Mystic Falls? Katherine megint miben sántikál? Nem lennél itt, ha nem akarnátok megint port kavarni – Nyilván nem békés szándékkal jött. Sierra nagyon durván játszott a fejemmel legutóbb: mindenkit ellenem fordított, s engem pedig önmagamból ki. Szörnyű volt a visszatérés és a bocsánatkérő körút, de mindenki visszafogadott. Vegyes érzésekkel szemléltem a szirént, de nem kívántam túl sok időt a közelében tölteni. Nem akartam újra azt, ami történt, de nem volt senki rajtunk kívül a hídnál és így kiszolgáltatott voltam neki. Vámpír sebesség ide vagy oda.
From: Elena Gilbert
332 words ❀ unsteady ❀ note: hát ismét szemtől-szembe... ❀ kredit
Just a little change. Small to say the least.
Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast
Elena Gilbert
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.
You can close your eyes to reality but not to memories.
Talán ha nem élnék olyan régóta, akkor megadhatnám magamnak azt a kegyet, hogy ne emlékezzek. De egy részem úgy érzi muszáj mindenre kristálytisztán gondolni, hogy újra és újra kielemezhessek minden pillanatot és gondolatot. Vajon hol rontottam el? Olyan szépen ment minden, teljesitettem azt, amivel a királynőm megbizott, sőt még örömömet is leltem benne, ahogy láthatom a lány szenvedéseit és vivódásait, majd a szerettei kétségbeesett arcát. Minden olyan jól alakult, büszke voltam arra, amit elértem. Egészen addig a napig, amig a Pokol legnagyobb kastélyának nagytermében újra hármasban voltunk. Katherine, a királynőm, Elena az ő gyenge hasonmása, legkedvesebb játékszerem és én, a leghűségesebb szirén. A parancsot teljesiteni kell, ezt belém vésték és a hűség egy olyan dolog, amit sosem szeghetek meg, mert úgy végzem mint az elkorcsosult nővéreim. Ugyanakkor be kell ismernem, hogy egyáltalán nem volt inyemre a dolog. Adjam vissza Elena összes emlékét, hogy a tettei súlya összenyomja a törékeny kis vállait és teljesen megtöje. Oké, értem én, hogy ezzel még nagyobb szenvedésre itélem, de még annyi tervem lett volna vele és ennél sokkal jobban megtudtam volna törni. Kellemes volt játszani az új barátnőjét és a hülébe suttogni mindenfélét. Olyan hirtelen szakadt vége az egésznek Katherine parancsára, de aznap nem csak Elenában tört el valami, hanem bennem is. A lojalitásom megingott és nem értettem mi lesz a következő lépése a királynőnek. Annak a megátalkodott nőszemélynek, aki képes volt egy puccsot leszervezni a Pokolban és megöletni Lucifert, hogy aztán a helyébe lépjen. Ilyenre egyetlen démon se volt képes évszázadok alatt, még az anyám sem, pedig az ő ambiciói se ismernek határokat. Most pedig itt vagyok újra Mystic Fallsban azon a bizonyos hidon, amihez annyi tragédia kötődött. Mégsem ok nélkül érkeztem, hiszen egy ideje figyelem az én kis szárnya szegett pillangómat és tudom, hogy újabb szokása esténként erre sétálni. Milyen nosztalgikus és egyben undoritóan nyálas. Tikk-takk. Idő van, igy a hid korlátján ülve lógatom a lábaimat, mintha mi se lenne természetesebb. - Ennyi idő után se találtál jobb helyszint az esti sétához? - teszem fel a kérdést, mindenféle köszönést mellőzve. Tudom, hogy egyből megismeri a hangom és két lehetősége van, vagy szembenéz velem vagy elszalad abba az irányba, ahonnan érkezett. Remélem nem lesz gyenge és elszórakoztat ma este.
A vérem különleges. Íze a mérgezett almára hasonlít, amely minden korttyal mesél. Az illatom, mint a frissen esett esõ, ami minden lélegzetvétellel áthat.
No one else sees it, this thing in me, Even I didn't see it at first. Then one day it was there. A stain I neer noticed before, a tiny flip of darkness invisible to everyone, but I could see nothing else til finally, I realized the darkness wasn't a mark from something I'd done or a regrettable decision I'd made. I was shedding my skin. The darkness is what was underneath. It was mine all long.
A vérem különleges. Íze a mérgezett almára hasonlít, amely minden korttyal mesél. Az illatom, mint a frissen esett esõ, ami minden lélegzetvétellel áthat.
No one else sees it, this thing in me, Even I didn't see it at first. Then one day it was there. A stain I neer noticed before, a tiny flip of darkness invisible to everyone, but I could see nothing else til finally, I realized the darkness wasn't a mark from something I'd done or a regrettable decision I'd made. I was shedding my skin. The darkness is what was underneath. It was mine all long.
Calendar
❀ 
Túlságosan sok miden történt, mióta Elena a kis játékommá vált. Kénytelen voltam elengedni őt és ez mindent megváltoztatott bennem. A bizalmam teljesen megrendült és nem tudtam minek követem a királynőt, hiszen eddig nem ilyen volt. Ez a kicsinyes bosszúja több mint felháborító. Hol van az a nő, aki kijátszotta Lucifert és egy puccs keretében átvette az irányitást a Sötét Dimenzió felett? Mostanság nincs dolgom odalenn, igy kihasználva a kimenőmet Mystic Fallsba vettem az irányt. Egy ideje már követtem a lányt, de nem úgy tűnt, mintha lenne célja az esti sétálgatásainak. Sok minden kínozta és úgy gondoltam rám fér egy kis játék. Ahogy megláttam az alakját a híd szélén egyből megszorítottam, hiszen tudtam ezer közül is felismeri a hangomat.
