- Hát nem érted?!? Damien ELTŰNT! Már egy hét telt el azóta, hogy Clarissa utoljára látta és ő volt az utolsó, aki beszélt vele - állok neki újra, ahogy a telefonom kijelzőjét bámulom a ma délelőtti utolsó smssel. A hangpostája betelt, nem tudok azok üzenetet hagyni, igy marad az sms. De semmire se reagál.
- Jobb nekünk nélküle, úgy is csak a baj volt vele - morogja újfent apánk, mire csak ciccegek egyet és gyilkos pillantást lövellek felé. Persze a rendőrség is hasonlóképpen vélekedett, mint a vérszerinti szülőnk. Halottnak nyilvánítottak holtest nélkül, de tudom, hogy ez képtelenség. New Orleans utcáit járva furcsaságok után kutattam és kiderült, hogy mindig is egy ködfátyol borította a szemeimet, mert a természetfeletti lények léteznek és nem csak léteznek, de a városban élnek. Egyik éjszakai nyomozásom alkalmával rám támadt egy vérszívó, amire nem feltétlen álltam készen. Elkezdtünk dulakodni a romos sikátorban, már éppen belém mélyesztette volna a fogait, amikor utolsó erőmből megfogtam az első tárgyat, ami a kezem ügyébe került és szíven döftem vele. Kiderült, hogy a fa karó végzetesen hatásos rájuk nézve. Azóta vadászom a lényeket és szerencsére nem vagyok egyedül, az Ötök testvérisége befogadott és kitanított. Beavatott vadász lett belőlem, hála Castielnek, aki elvitt Denverbe. A szülővárosom és az új telephelyem között ingázom és küzdök az ellenséggel. Ennek már jó pár éve, ahogy Damien eltűnésének is, mégsem adtam fel a reményt az öcsémet illetően. Mindent megmozgatok, hogy a nyomára bukkanjak.
- Szia! Heather Blanchard vagyok és szükségem lenne a segítségedre  - lépek be a fiú irodájába, aki állítólag képes bárkit felkutatni. Darren Fray. Bemutatkoztunk egymásnak és egyből megvolt a szimpátia kettőnk között. Tényleg van tehetsége ahhoz, hogy megtalálja az eltűnt személyeket, hiszen neki hála Damien előkerült. Persze semmi sem ilyen egyszerű, ahogy az életem sem. A nyomok a testvériséghez vezettek, de nem mertem kérdezősködni, még Castieltől sem, főleg nem tőle, hiszen ahhoz túlságosan kedveltem. Végül Darren még több információval látott el és kiderült, hogy Electrának köze volt az öcsémhez, de a vezető meghalt, viszont a telefonjából megtaláltam Damien új számát. Az smsem végre célt ért és hosszú évek múltán újra láthattam őt. A harag és a sajnálat keveredett bennem, mert látszott mennyire kedvelte a halott vezetőt. Mégis kettőnk kapcsolatában talán a legnehezebb, hogy ő maga is természetfeletti lett, akire oly szeretettel vadászom és a bennem lévő ösztön azt súgja, hogy meg kell ölnöm, míg a szívem tudja, hogy ő a testvérem, akiért bármire képes lennék. A közös kutatások alatt Darren a legjobb barátommá vált, viszont egy apró csók talán mindent összekuszált és azóta két lépés távolság van köztünk. Nem tudom miért történt mindez, talán túlságosan magam alatt voltam, mikor Castiel elment, hiszen a szívemet ő dobogtatta meg. Végül a szeretett férfi visszatért és végre eléggé összeszedtem magam ahhoz, hogy bevalljam az érzéseimet neki. Természetesen azóta inkább bele vetettem magam a munkába és pár vadásszal nyomozok azután a pár nap után, ami mindenki elmélyéből kitörlődött. Sokkalta könnyebb a munkára koncentrálni, mintsem szembe nézni a tényekkel.
1. Az öcsém vámpír, akivel szeretném rendezni a kapcsolatom, de az ösztönöm ölésre sarkall.
2. Csókolóztam a legjobb barátommal, franc se tudja miért.
3. Szerelmet vallottam a vezetőmnek, akivel azóta kerüljük egymást.
Évekre elegendő katasztrófát szedtem össze magamnak pár hónap leforgása alatt.