Állhatna mindez akár egy hirdetési plakáton is, pontosan passzolna az életem minden egyes szegmenséhez. Feláldoztam rengeteg mindent a barátaimért és a családomért is. Nevezhetjük úgy is simán beleléptem akár egy öngyilkos küldetésbe, tűzbe mentem értük és meg is haltam csak azért, hogy őket megmenthessem.

Voltam én kezdő boszorkány, horgonya a másvilágnak mikor meghaltam Qetsiyah miatt meg hát azért, hogy Jeremyt visszahozhassam.
Megannyi remény, halál és gyász vett körbe és nem csak engem, hanem mindenkit aki a közelemben van. Akár a börtönvilágra is visszagondolhatok, ahol Damonnel voltam összezárva négy hónapig... utána pedig jött Kai, aki miatt ott kellett ragadnom és mentenem a barátomat.

Majdnem újra meghaltam, hisz öngyilkos akartam lenni, de ebből is kimászva... visszatértem a szeretteimhez. Minden egyszerre érződött megnyugvásnak, boldogságnak és fájdalmasnak, összezavaró tényezőnek.
Megannyi emlék, megannyi gondolat van még mai napig is a fejemben és most nem csinálok mást, hanem ülök egy székben, nézek ki az ablakon és egy naplót tartok az ölemben.

Szeretném leírni a gondolataimat az emlékeimet a szívem legszeretettebb személye iránt. Akinek talán az elvesztése eddig a legjobban fájt. Nem is tudom igazán, hogy miként kellene kezelnem azt miszerint elfogom veszíteni az emlékeket Enzoról. A szerelmemet.
Szeretném, ha velem lenne, szeretném, ha újra élne mert a halála teljesen értelmetlen volt.

A halálát mai napig nem tudom megbocsájtani Stefannak. Elszigetelődtem mindenkitől, elzárkóztam mégis beláttam, hogy vissza kell találnom a többiekhez. Legalábbis én nagyon próbálkozom. Hiányoznak, nagyon... elmondhatatlanul.

Aki mégis a legjobban hiányzik az Enzo, aki egy olyan dimenzióban van amelyet én hoztam létre. Miként hozom ki onnan? Mi az ára? Az ára az emlékeim és a szerelmem. Újra eszembe jut... miként érzek ezzel kapcsolatban?

Reménykedem... reménykedem abban, hogy ugyan olyan erős a szerelmünk mint amilyen erős Damon és Elena szerelme. Talán a napló fog segíteni abban, hogy emlékezhessek... talán pedig az, hogy láthatom őt. Újra beleszerethetek.

Mély levegőt veszek kicsikét megmozgatom a vállaimat. Nem süppedhetek bele a szomorúságba és az önsajnálatba. Visszafordulok a napló felé és újra határozottan tollat ragadok.

"Kedves Naplóm!

Ez egy kicsit klisésnek hat nekem és vicces is, hisz mindig Elena kezdte így a naplóit talán nekem jobb lenne úgy kezdenem, hogy "Kedves leendő Bonnie!"
Ettől eltekintve ma azon gondolkodom milyen szavakat, emléket osszak meg veled. Hiszen vannak jók is és rosszak is, már írtam mind a két variációból ezért talán... ma valami szépet kellene megosztanom.
Ami veled és Enzoval történt meg, hogy emlékezhess rá, tudd, hogy milyen csodás is tud lenni egy-egy pillanat egy olyan emberrel aki végre megtanított arra, hogy számára tényleg az első vagy. Nem pedig egy jobbik választás.
Egy szilveszteri vacsora, amit Enzo készített elő számunkra. Talán ott éreztem igazán először, hogy megértem őt, hogy közelebb enged magához. Akkor éreztem erősebben a vonzalmat, valahogy minden tökéletes volt.
Talán röpke pillanat és igen nehéz is, hisz a kutatással voltunk elfoglalva mégis akkor abban a pillanatban egy kicsit... felszabadultnak érezhettem magamat vele."

Épphogy leírom az utolsó mondatot érzem újra átsöpör rajtam a tehetetlenség mellette pedig a céltudatos akarat, hogy igenis ezt is megoldjuk... mindent megoldhatunk. Eddig is sikerült, nem igaz?

Hisz pont most nem eshetek kétségbe, bármennyire is rémíszt meg a gondolat amit elvesztek. Tudom jól ezerszer értékesebb dolgot kapok vissza. A kopogásra leszek figyelmes. Biztos megjött Elena és Caroline.
Így hát elteszem jó helyre a naplót melyet gondos szeretettel vezetek és felállva nyitom ki barátnőim előtt az ajtót.

- Sziasztok! Akkor hát... készen álltok egy csajos napra? - kérdezem vidámságot pumpálva magamba. A barátok fontosak Bonnie Bennett. Enzo mellett ők lesznek mindig a te kapaszkodód.

Eme gondolattal zárom be lakásom ajtaját és a lányokba karolva indulunk el szebbé varázsolni a napot.


℘ Saját dimenzió ℘ Amikor Enzo meghalt, a fájdalom, ami erőre kapott benne, robbanást okozott, amivel létrejött egy másik dimenzió. Enzo lelke erre a helyre került. Lényegében azt is lehetne mondani, hogy élet és halál között lebeg. Csak Bonnie képes látni őt és beszélni vele.
℘ Feltámasztás ℘ Nem, igazából ez nem teljesen valós megnevezés. A saját dimenziójába lökött Enzo az, akit képes lehet visszahozni: más halott feltámasztásáért túl nagy árat kellene fizetnie. Nagyobbat, mint az emlékei.