"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
- Az már egy elavult felfogás. A modernebb szerint az vezet, aki jobban tudja őket - feleltem a lépésekkel kapcsolatos aggályaira, de úgy tűnt, az alkoholtól nem igen vitatkozott velem, vagy vonta kétségbe a szavaimat. Ez azért jól esett, habár akaratlanul is eszembe juttatta, vajon józanul mennyivel másabb. Nem igazán volt lehetőségem alaposabban megfigyelni a különbséget, főként Liáékra koncentráltam a partyn, lekötött a beszélgetés és az örömködés az ikrek miatt. Lehet, hogy többen voltunk, mégsem igazán álltak sorba Lucasért. A fiúknak kellett volna jobban odafigyelniük rá, de hát ha már egyszer mellém sodorta a véletlen, akkor nem akartam magára hagyni. - Csak nem kifogásolhatónak találod a társaságomat? - hecceltem halvány mosollyal, bár magam sem igazán értettem, mikor és hogyan lett ennyire baráti köztünk a hangulat. Én még az alkoholra sem foghattam, egyedül csak a fáradtság lehetett az, ami megpuhított az irányába - meg a nosztalgia, természetesen. És egy kicsit talán a nevetése is. Érdeklődve hallgattam az őszinteségét, és bár nem fedett fel nagy titkokat, azért eljátszottam néhány pillanatra a gondolattal, vajon miket tudnék még kicsalni belőle ebben az állapotban. Nem akartam azonban visszaélni az őszinteségével, és amúgy is jókat mosolyogtam a szavain. - Az érzés többnyire kölcsönös volt - Legalábbis visszagondolva szerettem volna azt hinni, én sem igazán kedveltem azokat, akik engem sem, de jobban belegondolva Victoron mindig is szívesen lógtam, és Theo felé is próbáltam közeledni, amennyire Nate miatt lehetett. - Van egy rossz hírem, de a rózsaszínből sosem lehet kinőni, csak belenőni - Játékosan rákacsintottam. Bár tény és való, hogy némileg benőtt a fejem lágya nekem is, de a hercegnős dolgaimat nem teljesen vetettem le magamról. Soha nem is fogom, valószínűleg, hiszen ez tartott a felszínen, ezzel sikerült elterelnem a negatív gondolataimat, amikor mélyebbre zuhantam. Megilletődtem, ahogy közelebb húzott magához és a vállára simítottam a kezem, eltöprengve a szavain. Végül helyeslőn bólogattam párat. - Igen, igazad van. Bár remélem, ezt a társaságot sikerül még néhányszor összehozni - Ha nem is maradtunk mindenkivel közeli barátok, jól kijöttünk, és jó volt nosztalgiázni is a sulis éveken. Meg aztán érdekes felfedezni, ki mennyit változott. Lucasnak ez az oldala egészen meglepett például, nem gondoltam volna, hogy komolyabban el lehet vele beszélgetni. Kicsit bele is feledkeztem a tekintetébe és különös bizsergést éreztem a gyomromban, a kezem is lejjebb siklott a válláról a mellkasára. - Lassan el kéne indulnom a hotelhez. - vetettem végül fel néhány szívdobbanással később, és ha engedte, akkor óvatosan kibontakoztam a karjaiból, egy fél lépést elhúzódva tőle. Bár így is nehéz volt leplezni az enyhe zavaromat, a szívem hevesebben dobogott. - Elkísérsz? Kerítünk neked egy szabad szobát. Csak kényelmesebb, mint hazavezetni - Még nem tettem le róla, hogy megakadályozom, hogy autóba szálljon, és azt reméltem, a táncunk után kicsit engedékenyebb lesz és könnyebben beadja nekem a derekát.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Csüt. Okt. 24 2024, 00:05
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
Kezdtem jól érezni magam a közelében, ami furcsa volt, de betudtam a pia mennyiségnek, ami lecsorgott már a torkomon. Azonban nem tévesztettem szem elől azt sem, miben állapodtunk meg Ginnyvel. Minél inkább közelebb kellett édesgetnem magamhoz a szőkeséget… - De nem a fiúk szoktak vezetni? Mármint nem autót, hanem a táncban, tudod… a lépések – Magyaráztam, de követtem, tettem, amit csak kért tőlem. Aztán sikeresen át is vettem tőle az irányítást. Úgy tűnik, a pia inkább segített, mintsem rontott volna az amúgy hiányos tánc tudásomon. Őszintén szólva sosem voltam a parkett ördöge, nem ezzel vontam magamra a lányok figyelmét. Nem tudom, miért mondtam ki azokat a szavakat, amik végül elhagyták a számat, de talán ez volt az egyik igazán őszinte, szívből jövő gondolat tőlem az este folyamán. Oldalra billentettem a fejem, ahogy figyeltem a lány szavait és őt magát. - Na de nem feltétlenül neked kellene rám figyelned… itt vagyunk még oly’ sokan – Pillantottam körbe, de feltűnt, hogy kicsit magunkra maradtunk; majd ahogy folytatta, újra ránéztem. A zene ritmusa lassult, így a mi lépéseink is, így jobban tudtam koncentrálni a szavaira. Felnevettem. - Volt egyfajta… stílusod. Ne haragudj, de nem mindenki tudott elviselni téged, Hercegnő – A becenevet nyomatékosan emeltem ki, majd megköszörültem a torkomat. – Nekem sok volt a rózsaszín cukorfelhő… - Őszinteség. Néha hiba, de ittasan nehéz megálljt parancsolni az ember nyelvének. – Úgy tudom, Victor sem kedvelt téged annyira… vagy Theo – Ingattam a fejem. A lányok jobban elviselték őt, de mintha ott is lettek volna néhányan, akik nagyon nem csípték. – De hé… senkit sem szerethet mindenki. És nem is kell. – Közelebb húztam magamhoz, hirtelen ötlettől vezérelve. Újra eszembe jutott, miért is vagyok itt, vele. Meg kellett őt szereznem magamnak. – Elég, ha van néhány olyan ember, aki tényleg kedvel, nem? – A szemeit fürkésztem.
Lucas szavai a munkáról néhány pillanatra gondolkodóba ejtettek. Végignézve a régi osztálytársaimon elsőre határozottan azt mondtam volna, hogy mindenki kivirágzott és megtalálta az útját, de jobban belegondolva Lia is említette, hogy azért meg kell küzdeniük az anyagiakkal, ami sokszor okoz feszültséget köztük, és most Lucas is elégedetlennek tűnik a munkájával. Nekem sosem kellett a pénz vagy a jövőm miatt aggódnom, az élet más téren szórta rám a kihívásokat, és emiatt talán nem is voltam igazán empatikus a többiek nehézségei iránt. Talán megpróbálhatnék segíteni valahogy Lucasnak... A gondolat viszont épp csak szöget ütött a fejemben, a továbbiak utána távolabb is sodortak tőle. Lucas egyre érdekesebb dolgokat hordott össze, amire oda kellett figyelnem és igyekeztem nem látványosan mosolyogni rajta. - Igen, és még varázsszó sem kellett hozzá - ugrattam kicsit, miközben megpróbáltam felimádkozni a padról, minél messzebb az alkoholos üvegétől. - Táncolni nem is tudni kell. Csak kövesd a zenét, meg engem - Bár általában fordítva szokták, de szívesen vezettem és terelgettem ebben az állapotában. Reméltem, azért nem lesz rosszul, mondjuk hála az égnek nem is valami pörgős zene ment, elért a lejátszási lista a lassabb számokhoz. Meglepetésemre néhány perc után Lucas átvette az irányítást. Egészen zavarba jöttem, ahogy közelebb húzott magához, de akkor rátettem a vállára a kezem és hagytam, hogy ő vezessen. A szavaira érdeklődve felpillantottam rá, újfent meglepődve azon, mennyire közel voltunk egymáshoz. Az arca talán már illetlenül is közel, de nem akartam megbántani azzal, hogy elhúzódom; meg aztán csak táncoltunk. - Az alkohol alattomos dolog. Mindegy, hogy viselkedtünk régen egymással, attól még nem szeretném, ha bajod esne miatta. - feleltem őszintén, mert hát rosszban szerintem sosem voltunk, inkább csak közömbösek voltunk egymás iránt, ami most, felnőtt fejjel, már könnyebben billenhet bármelyik irányba. Remélem inkább a pozitívabb felé, még ha nem is volt annyira szimpatikus ez a nagy ivászata. - Meg hát eltelt egy kis idő, szeretném hinni, hogy mindketten sokat változtunk azóta. - tettem hozzá. - Vagy ennyire szörnyű voltam régen? - Talán csak azért, mert kettesben voltunk és letette végre az üveget, de egészen rendesnek tűnt, szóval egy kicsit én is megenyhültem az irányába és hagytam, hogy kicsit közvetlenebb témák felé terelődjön a szó, miközben lassan lépkedtünk a zene ritmusára.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Szomb. Szept. 14 2024, 23:35
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
A pia határozottan a fejembe szállt már, így hiába csacsogott a hercegnő, nem mindent fogtam fel belőle. Épp csak a lényeget. Hotel szoba, festmény, esküvő… esküvő? Ja, Victoréké. Kellett idő, mire összeraktam, aztán csak bólintottam. - Meg kell mutatnod. A festményt. – Tettem hozzá, mielőtt ki tudja mire gondolt volna. Határozottan nem a hotel szobájára gondoltam, vagyis de, de ezt nem kellett tudnia. Egek, már én magam sem tudtam, mi jár a fejemben! Egy cél lebegett előttem, bevágódni nála, de kezdett elúszni, mert én magam az alkohol mámorban lubickoltam. - Ó, de. Ezt nevezik semminek. Kemény munka, kevés pénz… ez szívás, tudod? – Néztem rá kérdőn, majd inkább a pia győzött a fejemben. Szükségem volt még rá, hátha ad némi tippet, hogyan kerüljek közelebb a lányhoz. A legrosszabb taktika volt, de már csak ez tűnt logikusnak nekem. Ekkor varázsütésre eltűnt a kezemből az üveg. - Elvarázsoltad az üveget? – Pislogtam rá, majd ahogy közölte, táncoljunk és a kezemért nyúlt, meglepődtem. Nocsak, elkezdtem érdekelni? Megfogtam a kezét és felálltam a segítségével. – Nem tudok táncolni. – Legalábbis így, ennyi pia után biztosan nem, de lépkedtem utána, bizonytalanul kissé. Hagytam eleinte, hogy ő vezessen, majd úgy döntöttem, magamhoz húzom a derekánál fogva és átveszem az irányítást. A friss levegő és a tánc egy picit józanító volt, de a lány közelsége a testemnek inkább mámorító, és ez még egy szebbik-jobbik megfogalmazás volt. Viszont nem akartam most lerohanni, akkor oda az egész, amit elkezdtem felépíteni. - Kedves, hogy figyelsz rám, annak ellenére, hogy sosem jöttünk ki túl jól – Jegyeztem meg neki néhány lépés után, közelebb hajolva hozzá.
Nem tudtam, voltunk-e abban a viszonyban, hogy megosszam vele a sütimet, ezért inkább nem válaszoltam a kérdésére, csak érdeklődve fürkésztem és próbáltam felmérni, mennyit ihatott. Kezdtem úgy érezni, autó nélkül is kezdi átlépni a határt, szóval rajta tartottam a fél szemem, miközben beszélgettünk. - Ühüm, Mystic Falls messze van és nem szeretnék, ha éjszaka annyit vezetnék. Szóval kaptam Liáék hotelében egy szobát. - Meg még páran mások, legalábbis Lia azt mondta. Ha Lucasnak nem is terveztek eddig, talán mégis csak be kéne őt tenni valaki mellé... - Meg aztán amúgy is kíváncsi vagyok rá, milyen... Állítólag kitették az egyik festményemet, amit az esküvőjükre készítettem. - És amúgy is érdekelt, hogyan dekorálták ki, meg milyenek lettek a falak, meg ilyesmi. Láttam képeket, de azok mégsem adják vissza a valóságot. - Azt azért nem mondanám semminek. Tanítani az egyik legszebb hivatás, és igazán kemény munka - A művészet is az volt, persze, de mégis csak rugalmasabb időbeosztással rendelkeztem és valamennyire a magam ura voltam. Ezt nem cseréltem volna el egyelőre más munkákra, viszont amit Lucas csinált, abban is láttam tiszteletre és irigylésre méltót bőven. De úgy tűnt, ő nem igazán volt elégedett a munkájával. Vajon mesélt volna, ha érdeklődni kezdek? Nem akartam tolakodó lenni. Abban már kevésbé volt tiszteletre méltó, ahogy egymaga az üveg aljára ért és az újabbon gondolkodott. Wow, nem úgy volt, hogy nekem hozta az üveget? Mikor ért máris az aljára? Hmm, valamivel el kéne terelnem a figyelmét... Támadt is egy ötletem, szóval kivettem a kezéből az üveget és letettem magam mellé. - Inkább táncoljunk! - Felkeltem a hintaágyból és a kezéért nyúltam, ha nem húzta el, akkor elkaptam és már húztam is talpra őt, el a hintaágytól és egyúttal az alkoholtól is. Nem akartam visszamenni a többiek közé még, ide a kertbe is elért a zene, elég volt hozzá, hogy táncoljunk, már ha nem tiltakozott nagyon.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Szomb. Aug. 17 2024, 13:24
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
Szomorkásan néztem rá, lebiggyesztett ajkakkal, ahogy közölte, nem volt választása, mert elloptam a sütijét. - Te nem adtál volna magadtól… vagy igen? – Megköszörültem a torkomat, majd az elutasítása után vállat vontam és kortyoltam én magam az üvegből. Újra. Lehet nem haladtam túl jó úton, de hála az égnek nem voltam már olyan állapotban, hogy erről elkezdjek gondolkodni. Rég nem ittam ennyit. Igazából nem volt olyan haveri köröm, akik mellett megengedhettem volna magamnak mindezt: de most olyanok vettek körül, akik láttak már így anno, így nem volt ebben semmi váratlan. A kérdésre elgondolkoztam. Nem tudom, megbeszéltem-e Victorral bármit ezzel kapcsolatban, de reméltem, nem dob ki így. - Asszem’… nem tudom, Vic foglalt-e nekem szobát… te? Maradsz? – Fordultam felé és szöget is ütött a fejemben egy ötlet. Ha nincs nekem szoba, nem gáz, majd megyek a szöszihez. Csak nem dob ki egy szegény részeget… vagy igen? - Te is sokmindent elértél. Saját galériád van, nekem meg… semmim. Csak egy tanári állásom – A szemeimet forgattam. A fizetésről ne is beszéljünk. Victoréknak tényleg minden összejött. Hotel is, a házasság is, a gyermek áldás is. Az életük olyan volt, mint egy tündérmese, míg az enyém… egy rémmese. Megint kortyoltam és azt vettem észre, hogy már nincs sok az üvegben. - Kell még szereznem… - Meglötyögtettem az üveget a kezemben.
Sosem néztem volna ki Lucasból, hogy gyerekekkel fog foglalkozni. Valahogy az egész fiú banda éretlennek tűnt akkoriban, vagy csak túl sok időt töltöttem Nate mellett és ezért láttam őket túl gyerekesnek... De egyikükből sem néztem ki, hogy egyhamar megállapodnának. Victor kellemes meglepetés volt, ahogy most Lucas is. - Ez nagyon tanárbácsisan hangzik - jegyeztem meg enyhe évődéssel a hangomban, játékos mosollyal. Még mindig nem igazán tudtam hova tenni kettőnket, de úgy tűnt, mindkettőnknek benőtt kicsit a feje lágya. Jobban megértettük egymást talán, mint a suliban. Örültem, hogy Liáék így összerántották a régi bandát. érdekes volt látni, ki mennyit változott. A nyugalmas elmélkedésből és békés nosztalgiázásból végül Lucas érkezése rántott ki. Érdeklődve pislogtam rá és helyet szorítottam neki magam mellett a hintaágyon, elhúzva a számat azon, hogy nem igazán tűnt már szomjasnak. Azért udvariasan rámosolyogtam. - Szia. Nem igazán volt választásom, elloptad a sütimet - Bár az emléke még mindig kicsit zavarba hozott, de igyekeztem lerázni magamról és egy fejrázással elutasítottam a felém kínált italt. - Köszönöm, nem kérek, van még nekem is - emeltem meg célzón a poharamat. Amúgy sem ittam alkoholt, néha egy-egy pohár pezsgőt, ha az illem megkívánta, de egyébként igyekeztem elkerülni. Matt halála után eléggé megvetettem az alkoholt és azóta sem igazán sikerült az ivással kapcsolatos negatív érzéseimet elengednem, szóval kerültem, amikor csak tudtam. Arról nem beszélve, hogy egy üvegen akart velem osztozni, ami ismét zavarbaejtő ötletnek tűnt. - Te is itt töltöd az éjszakát? A hotelben - Ártatlan érdeklődésnek próbáltam beállítani a kérdést, de közben reménykedtem benne, hogy nem száll így autóba és nem tervez visszahajtani Mystic Fallsba. Kicsit úgy éreztem, hogy mivel mellém ült le, már az én felelősségem innentől, amit mondjuk nem annyira bántam. - Hihetetlen, Victorék mennyi mindent elértek ilyen rövid idő alatt - toldottam hozzá töprengve. Persze én sem igazán panaszkodhattam, de akkor is. Költözés, munka, közös ház, gyerekek... Igazán odatették magukat.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Pént. Aug. 16 2024, 09:10
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
Három meg három az még testvérek között is hat. Én őszintén megmondom, régen sem tudtam eldönteni, hogy Carmen tényleg kis butuska, vagy csak próbál viccesnek tűnni. De ahogy elnéztem most is, az arckifejezéséről sütött az, hogy ő komolyan gondolta. Megráztam gyengén a fejem, majd reagáltam is a szavakra. - Szóval hat gyerek. Majdnem egy foci csapat… - Ráncoltam a homlokomat, majd annyiban hagytam. Körbenéztem a többieken és egy fél pillanatra Gilberten akadt meg a tekintetem. Talán ő lesz a következő, aki bejelenti, hogy nem csak elvette Cuki-t, de babát várnak? Ah, nem. Végül aztán nem próbáltam megsaccolni a jövőt. Carmen témája jobban lekötött, bár meglepett, hogy velem beszélget. - Így érthető – Nem gondoltam volna, hogy valaki rólam „pletykál” majd, de annyira nem bántam. Eljutott a hírem valakihez; bár annak jobban örültem volna, ha megkér valaki, hogy állítsam ki nála a műveimet. Vagy hasonló. A karrierépítésem fontosabb volt, mint maga a tanítás. Ezt el is hagytam volna, ha nem ebből finanszíroztam volna magamnak mindent. – Különösek. Úgy értem… azért aki rajzolni tanul, meg festeni, az művészlélek. De másabbak, mint én, vagy épp te – Nem tudtam volna teljesen megmagyarázni, miért. – Viszont a kollégáktól sok rosszat hallok úgy általánosságban a mai generációról. De szerintem csak meg kell találni velük a közös hangot – Talán. Nem mindig sikerül. Ezután megmerényeltem a süteményét; ízlett, így tovább álltam, hogy szerezzek magamnak is. Mire kiálltam a sort, addigra Carmen félrevonult, így nem követtem. Már csak azért sem, mert rám írt Ginny. Drága exem, vagy ex-kalandom, nem is tudom, mi volt rá a legjobb szó. Tudta, hova készülök ma.
18:09
Augusztus 10., szombat
Ginny
18:09
Augusztus 10., szombat, 18:09
Hali, Luce. Mizujs? Szólj, ha halálra unod magad és kimentelek. Tudod, számíthatsz rám!
Hé, Ginny. Elvagyok. Ikrek lesznek, egy fiú és egy lány.
Oh. Add át gratulációmat! Neked mikor lesz?
Átadom Kitől lenne? Ja, képzeld, itt van Carmen is.
Ez volt az a pont, ahol érdekes irányt vett a beszélgetés. Szöget ütött a fejembe, amit Ginny írt. Felhívta a figyelmemet arra, hogy mennyire jó parti lenne a Callaway lány - pénz és hírnév szempontjából is. Oké, ezt a vak is láthatta volna, de valahogy nem gondoltam bele. Egy részem úgy gondolta, kinőttem már az ilyen jellegű törtetéseket. Végül Ginny bedobta az aduászt: fogadás. Kezdett érdekessé válni. Ó, mindeközben persze beszélgettem a többiekkel, iszogattam és egyre mélyebbre süllyedtem az alkohol mámorban is. Gida már legszívesebben hazazavart volna, míg Victor csupán aggódó pillantásokat vetett rám. Meg mintha mondta volna, hogy ne rontsam el a bulit... vagy csak beképzeltem? Végül egy üveg valamit magamhoz véve mentem oda Carmenhez. Hát, a fogadás az fogadás, bár már az sem rémlett, Ginny mit gondolt nyereménynek. Azt tudtam, ha én nyerek, akkor lesz egy kiállításom Carmen galériájában, egy híres helyen. - Hellooo, hát jól ott hagytál... pár órája? - Kérdeztem bizonytalanul, ahogy lehuppantam mellé. Ittam az üvegből néhány kortyot, majd odanyújtottam felé. - Megosztom veled, mert te is megosztottad velem a sütidet - Hazugság, hisz loptam belőle. Kíváncsian fürkésztem a lányt, mit reagál.
Meglepetten sandítottam Lucasra a becenevemet hallva. Az ő szájából egészen... furcsán hangzott. Nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolja, vagy csak ugratni próbál, így néhány pillanatot késlekedtem is a válasszal a saját terveimet illetően. - Hmm, talán ötöt...? Három fiú, három lány. Minél többen, annál jobb. - jegyeztem meg vidáman, elábrándozva kicsit a magam elé képzelt jövőn. Nagy ház, még több kisállat, gyerekek, egy szerető férj... Nem ártana mondjuk lassan megtalálnom, úgy éreztem, kezdek kifutni az időből. Az a biológiai óra gyorsan ketyeg, és sajnos nem lehet visszafordítani. Liáékat látva legalábbis úgy éreztem, eléggé le vagyok maradva. A karrierem szerencsére sínen volt, már csak a magánéletemet kellett volna kicsit rendbeszedni. - Apa egy ismerősének oda jár a lánya, ő említette. - Meg mintha az interneten is láttam volna. Néha szembejöttek fotók, kiírások a régi osztálytársakról, és olyankor mindig elidőztem kicsit a profiljukon. Érdekelt, kivel mi van, kit hova sodort az élet az elmúlt években. Érdeklődve hallgattam közben, amit a tanításról mesélt és helyeslőn bólogattam. - Hogy bírod a mai gyerekeket? - Mi sem voltunk túlságosan könnyen kezelhetőek, de amennyire láttam, a mai fiatalság még rosszabb. Képzelem, mennyire nehéz lehetett velük bírni a művészeti órákon. A sütire vonatkozó kérdésére nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, de hirtelen megfogta a kezem és elorozta a villámat. Meghökkenve pislogtam rá, mintha belerúgott volna egy kiskutyába, és alig akartam elhinni a szemtelenségét. Még reagálni is elfelejtettem lányos zavaromban, csak enyhén elnyílt ajkakkal bámultam rá, próbálván feldolgozni a történéseket. - Milyen pimasz! - méltatlankodtam az orrom alatt, szúrósan utána pillantva, majd le a meggyalázott villámra. Megráztam a fejem és inkább elvonultam minél messzebbre tőle, odacsapódtam Sonja mellé beszélgetni kicsit, néha azért egy-egy kritikus pillantást küldve Lucas felé. Néhány órával később, miután a süti elfogyott és a cukorsokkot egyesek még több alkohollal fojtották le, kerestem magamnak egy csendesebb zugot a kertben. Jó volt látni Victorék örömét, épp Liát táncoltatta, a háttérben zene szólt, a nap pedig kezdett leszédülni az égről, szóval a kerti fények is felkapcsolódtak. Kezdtem fáradni a sok sztorizgatástól, beszélgetéstől, és vágytam már az ígért hotelszoba csendjére, de nem akartam még itt hagyni a társaságot, szóval befoglaltam a kert végében a hintaágyat és belecsüccsentem az italommal, a fényekben gyönyörködve. Kis ligetet alakítottak ki a hintaágy köré, a fák ágaira izzókat tekertek, körülötte virágok, szóval tényleg nagyon hangulatos volt. Kicsivel odébb láttam rendes hintákat is, ami megmosolyogtatott és eszembe juttatott néhány kellemes emléket.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Csüt. Aug. 15 2024, 17:14
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
Csak fél füllel hallottam a lányt, miszerint mindegy, csak egészséges legyen. Tényleg ezt szokták mondani és talán tényleg ez a fontos – erről pedig eszembe jutott, hogy vele is volt annak idején valami. Bár ha jól rémlik, csak időszakosan, de a látása el-elment. Nem tudom, én mit tettem volna, ha hasonló dolog történik velem. Azt mondják, ha elveszítünk egy érzékszervet, a többi felerősödik. Ki tudja, ebből mi igaz. - Te mennyit akarsz, Hercegnő? – Dobtam fel neki a kérdést, azt a becenevet használva, ami annak idején valamiért ráragadt. Kicsit vártam, figyelve őt, majd az álompárra koncentráltam. – És sokszorosan kialvatlanok lesznek… - Tettem hozzá halkabban, mintegy rákontrázva Carmen szavaira, de én is velük együtt örültem. Egy gyerek nagy öröm, kettő pedig még nagyobb, valóban. Koccintottam a párossal, amint megkaptam a pezsgőmet. Elnézegettem őket, majd a gondolataimból Carmen hangja szakított ki. Meglepve pillantottam rá, majd bólintottam. - Aha. McKinley-ben. Kitől hallottad? – Vontam fel a szemöldökömet, majd megvontam a vállam. Végül is nem volt titok. – Elvagyok vele. Régen is szerettem firkálgatni, meg festeni. Azóta meg többet fejlesztettem magam. Már amennyire a pénztárcám megengedte, ugye – A képzések baromi drágák voltak. Ekkor tudatosult bennem, hogy már torta osztás van és nekem még nem jutott. Elgondolkodtam, majd a lány tányérjára néztem. – Megkóstolhatom? Nem állnék sorba miatta, ha nem ízlik – Azonban nem vártam meg a válaszát, kissé pofátlanul, akarom mondani szemtelenül fogtam meg a kezét, amiben a villa volt és felemelve az én számhoz húztam, hogy bekaphassam és lehúzhassam róla a sütemény falatkát. Elnyammogtam rajta, és még mindig fogtam a kezét. – Nem rossz, egész finom. Ah, sorba kell állnom sajnos érte – Elengedtem, majd szereztem egy tányért magamnak, hogy szerezhessek süteményt.
✎ 271 words ;Hotel Mámor; note: köszi a sütit, édes ✎
Lucas Lawrence
A vérem különleges. Íze, mint az édes forrócsokoládé, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a mézeskalácsé, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Elhúztam a számat egy pillanatra, mert Lucas nyilván nem értett velem egyet a baba nemét illetően, de aztán vissza is öltöttem magamra a mosolyomat, mert hát ez nem szeghette kedvem. - Végül is mindegy, csak egészséges legyen - húztam elő a sablon szöveget, de egy kicsit azért drukkoltam a kislányért. Szerettem volna elhalmozni őt rózsaszín dolgokkal, habos-babos babaruhákkal, unikornisos és barbie-s játékokkal... Épp ezért örültem annyira a rózsaszín konfettinek és zavarodtam össze a kéktől. - Ikrek? Jaj, istenem! - sikkantottam fel meglepetten, ahogy végre leesett a tantusz, és már szaladtam is megölelgetni Liát és Victort is. Így már egyből érthető volt az órási pocakja is, hát kettő bébit is rejtegetett benne! Awww! - Dehogy lesz sok! - kontráztam rá Lucas szavaira szúrósan. - Csodálatos szülők lesztek és majd eljövünk babázni, meg bébiszittelni. Dupla baba dupla öröm! - Meg persze dupla kialvatlanság és dupla felelősség, de miért kellett volna mindennek a nehéz oldalát nézni? Így kiélhetem a kislányos vágyaimat és beruházhatok kisautókra, dömperekre, ninjás-katonás dolgokra is. Jaj, Nate kár, hogy nem tudott eljönni, már biztos Victort dobálgatná örömében! Kértem is engedélyt Liáéktól rá, hogy elújságoljam a hírt neki, és előhúztam a telefonomat, amíg a többiek alkoholt bontottak az ünneplésre. Én udvariasan elhárítottam a felém kínált pezsgőt és maradtam a cukormentes italomnál, lepötyögve gyorsan a hírt Nate-nek. - Azt hallottam, tanítasz - szólítottam meg kicsivel később Lucast két tányér tortával a kezemben. Sikerült protekciós módon, soron kívül szereznem, és az egyiket nagylelkűen felajánlottam neki, míg Vicék szétosztották a többit. Majd este lefutom a kalóriákat, de most mégis csak ünneplünk. - Ez tök szuper! Szereted csinálni? - kíváncsiskodtam, és ha elvette tőlem a sütit, akkor két kézbe fogtam a sajátomat és villára szúrtam a piskótából egy apró falatot. A torta belseje kék és rózsaszín színű volt, nagyon cuki lett, és állítólag Lia sütötte, szóval wow. Mindig is házias volt és irigyeltem is érte. Az évek alatt persze résztvettem pár főzőtanfolyamon és én is kicsivel otthonosabban mozogtam már a konyhában, de azért még mindig volt mit tanulnom és hova fejlődnöm, főleg a sütemények terén.
✧*.⋆｡⋆ nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked ʚ♡ɞ
* * *
mert szabadabb, és többet érsz.
Kedd Aug. 13 2024, 16:36
Medison Baba Party
Hercegnő && Luce
Az iskolai barátságok nem mindig hosszútávúak, sőt, a legtöbb csak érdek kapcsolat. Segítsen valaki a leckében, korrepetáljon olaszból, készítsen fel a következő vizsgára pusziért, vagy részegedjünk le hétvégén együtt, mert egyedül az nem buli. Ritka, amikor két ember tényleg szoros viszonyban marad, vagy mint jelen esetünkben, egy társaság még össze-összejár az iskolai évek után is. Talán itt van olyan barátság, ami igazi és nem kamu. Vajon Theo miért nem jött? Ah, van egy tippem. Ahogy elnéztem a szőke hercegnő felé, egyből felrémlettek az iskolai napok. Egyszer modellt álltam neki egy portréhoz – fogalmam sincs miért engem kért fel, de arra tisztán emlékszem, mennyire kellemetlenül éreztem magam náluk. Ő tényleg egy hercegnő, gazdag, előkelő és őszintén szólva borzasztó volt ott lenni abban a tudatban, hogy nekünk semmink sincs. A tekintetem visszatévedt a gerlepárra. Egy pohár ásványvíz volt a kezemben, de erősebbre vágytam. Azon kezdtem gondolkodni, nem kellett volna-e hozni valami babaváró ajándékot. Vagy azt utána szokás? Odacsapódtam egy időre a Gilbert srác mellé, hogy kifaggassam, a kosárlabdával kezdett-e azóta valamit. Mire azonban jobban belemerülhettünk volna a beszélgetésbe, az álompár szót és figyelmet kért magának. Carmen hangjára ugrottam egyet, nem is vettem észre, hogy mellém keveredett. - Jaj. Ne ijesztgess… - Jegyeztem meg neki, majd végigmértem, és csak ezután reagáltam a szavaira. – Szerintem kisfiú. – Csakazértis. Na jó, amúgy nem is gondoltam bele igazán. Abban biztos voltam, hogy egy kislányt el tudnék képzelni a párosnak, de Victornak kijárt volna egy trónörökös is, szóval… De a lényeg, hogy nem rajtunk múlt. Leraktam a poharamat, és így fordultam vissza, hogy láthassam a nagy bummot. Pislogtam néhányat. - Elromlott a konfetti, Medison…? – Szóltam oda kétkedve és nevetve egyszerre, de a válasz egy fejrázás volt. Carmen felé pillantottam, aki még mindig mellettem ácsorgott. - Úgy tűnik, ketten lesznek. Nem semmi… - Figyeltem néhány másodpercig a lányt, mielőtt elindultam volna Liáék felé. Tényleg, mintha annak idején utálta volna Cornelia a Corni becenevet… de Victortól eltűrte. - Gratulálok nektek! De nem lesz sok egyből kettő? Tudom-tudom, nem választhattátok meg, de… hát véget érnek a nyugis napok nektek, úgy érzem – Magyaráztam, miközben megöleltem Liát és utána Victort is. – Erre inni kell! Kivétel a kismamának, természetesen – Tettem hozzá gyorsan, hisz nem akartam Liát itatni két manóval a pocakjában. Én el sem tudtam képzelni magam apaként. Persze, barátnőm sem volt most, de akkor sem terveztem volna ezzel, ha lett volna. Elvoltam a magam rövidebb-hosszabb kapcsolataival, ameddig élvezhettem az élet egy bizonyos oldalát.
✎ 399 words ;Hotel Mámor; note: ez béna lett, ígérem, belejövök ✎
Lucas Lawrence
A vérem különleges. Íze, mint az édes forrócsokoládé, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a mézeskalácsé, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Calendar
Kezdtem jól érezni magam a közelében, ami furcsa volt, de betudtam a pia mennyiségnek, ami lecsorgott már a torkomon. Azonban nem tévesztettem szem elől azt sem, miben állapodtunk meg Ginnyvel. Minél inkább közelebb kellett édesgetnem magamhoz a szőkeséget…
A pia határozottan a fejembe szállt már, így hiába csacsogott a hercegnő, nem mindent fogtam fel belőle. Épp csak a lényeget. Hotel szoba, festmény, esküvő… esküvő? Ja, Victoréké. Kellett idő, mire összeraktam, aztán csak bólintottam.
Elvagyok. Ikrek lesznek, egy fiú és egy lány. 
Neked mikor lesz? 
Kitől lenne? Ja, képzeld, itt van Carmen is.
