"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A legszarabb halálon estem át. Élve megnyúztak, felégettek, és csak ezek után vágták el a torkom. Vagyis, mondjuk úgy, hogy már az elején megpróbáltak egy vágással kinyírni, csak hát elég nehéz volt kivégezni a makacs fajtámat. De aztán sikerült nekik, a lelkem pedig a pokol legkegyetlenebb bugyraiban kötött ki. Mégse kellett sokat időznöm ott, ugyanis szeretett királyunk volt olyan drága, hogy felemeljen a porból és visszahajítson az élők soraiba. Így váltam azzá, ami ma vagyok és ezt a hatalmat a bosszúmra fogom felhasználni. Na ki nevet a végén?
Család
Született vesztesek voltak és épp ez okozta a végüket is. Anyám valami lepukkant kis benzinkút kasszása volt, aztán egy éjszaka két tinédzser úgy gondolta okos ötlet kirabolni őt két puskával, amit aztán nem féltek használni anyám ellenkezése miatt. Főbe lőtték egyszer, de az nem volt elég, mert szerencsétlen még fél fejjel is eszméleténél volt....Aztán még egyszer durrant a puska és végre nyugovóra tették anyámat. Jobb volt így neki, hisz' sose vitte semmire az életben. Egy álszent fruska volt, aki nagy reményekkel házasodott össze apámmal, csak hogy idilli kis életet teremtsen mellette, de aztán becsúsztam én is a képbe és máris nem voltak olyan boldogok. Apám mindezalatt a helyi kocsmában dajdajozott jó pár feles után, fel sem fogva, hogy "szeretett" asszonyát épp akkor végezték ki. Egy lecsúszott ügyvéd volt, akinek a beszélőkéje hamarabb ütötte meg a pocsékmérőt, mintsem a nyert ügyeit. Kapzsisága elvakította, aztán amikor a sok bénázása után az alkoholhoz nyúlt, akkor jött rá mi is tompítja el igazán az agyát. Ez felettébb tetszett neki. Ezzel csak az volt a baj, hogy már akkor kezdte, amikor az egy szem lánya egyedül maradt otthon és meredt az üres hűtőre. Mert hogy anyám későn dolgozott, ez az idióta vadbarom pedig inkább cseszte el minden pénzét egy üveg olcsó whiskeyre, mintsem hogy ételt adjon a gyerekének. Nem volt meglepetés hát, hogy gyűlöltem mindkettejüket. Apámat az önzősége miatt, anyámat pedig a nyomorultsága miatt.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
Kedves Naplóm!
Már két hete rohadok a pokolban, azt hiszem itt az ideje, hogy kiadjam magamból ezt a rengeteg dühöt, amit azokért a szemétládákért táplálok. Egy kevés...esti mesével megfűszerezve...
xy: A csapat második esze, utánam. Logikus gondolkodásod miatt hamar kijöttünk egymással. Az ételt ketten osztottuk szét és a tartalékokkal is okosan bántunk, hogy hosszabb ideig kibírjuk. A te ötleted volt ez az egész túra az Appalachian útvonalon, de aztán valamilyen okból kifolyólag letértünk a helyes ösvényről. Mintha a turistajelzéseket rossz helyekre festették volna, mégis te szentül meg voltál győződve arról, hogy a helyes irányba tartunk. Na most...emlékszel amikor azt mondtam nagy ész vagy te is? Hát tévedtem! Úgy eltévedtünk, mint a franc, és mindez annak köszönhető, hogy te váltig állítottad tudod merre megyünk. Nem is lep meg, hogy ezek a turistajelzések váltak a szenvedélyeddé később. Megszállottá váltál, aztán te magad kezdtél el faragni különböző szimbólumokat a fák törzsébe, mintha azzal magadnak adnál útmutatást. Csak hogy haver, nem menekültél meg, és mi sem! xy:Valaha kedves és önzetlen voltál, de amikor egyre több nap pörgött le, annál paranoidabbá váltál. Még azt is behaluztad, hogy kivágták a szemeim, ami azért valljuk be, eléggé extrém volt. Hiába nyugtatóztunk tele és hiába tettünk szüneteket egy-két nagyobb túlélőtúra közben, te mindig visszazuhantál abba a státuszba. Rettegtél az erdőtől és később engem is magad ellen fordítottál azzal az undorítóan sok hisztivel. Ha ez nem is lett volna elég, az egyetlen használható térkép, ami kijuttatott volna minket ebből a labirintusból, azt te a folyóba hajítottad, mert azt hitted kígyó. Ismétlem: kígyó! Valami nagyon összekuszálódhatott a fejedben, mert aztán egy hónap leforgása után már hangokat is hallottál, amik ott se voltak. Xy volt az egyetlen, aki a szárnyai alá vett és szívesen nyugtatott meg egy-egy pánikrohamodat követően. De én aztán a közeledbe se mentem, még a végén te lettél volna az, aki puszta kézzel megöl. Kinéztem belőled mikre vagy képes, s bár tévedtem volna! Yoon Se-Heon: Nem is tudom hol kezdjem, kölyök. Azt hittem te vagy az a személy, akit hajnal háromkor is megcsörgethetek és beállíthatok az ajtód előtt egy üveg Tito's-szal és áfonyalével, mint egy tipikus szőke, amerikai fruska. De aztán te megmutattad a fogad fehérjét. Ó, bizony! Hol voltál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Amikor xy és xy felhívta a csapat figyelmét arra, hogy mennyire elviselhetetlen vagyok? Én! Mégis mi a fenét gondoltak azok a ribancok?! Én voltam a csapat szíve, az ész, a nélkülözhetetlen díva! Nem is csoda, hogy ilyen elvetemült módszerekhez folyamodtatok puszta túlélés gyanánt. Teljesen megőrültetek már akkor, amikor rám esett a voksotok. xy: Drága xy, sok éve ismerlek már és ha te nem lennél, akkor ez a csapat sem jöhetett volna össze. Az elmúlt évek alatt te tartottad mindannyiunkban a lelket és a te ismeretségeid által találtunk egymásra. Szétválaszthatatlanokká váltunk és a bulik sosem álltak meg, amit sokszor tartottál a szüleid házán. Bevallom, mindig is irigykedtem, hogy micsoda luxusvillában éltek, mennyi pénzetek van, eközben pedig minden színben parkolt egy Ferrari a garázsotokban. Bolond lennék, ha nem akarnék a barátnőd lenni! Te pedig vágyakoztál a barátokra, a figyelemre, mert sokan pont a pénzed miatt vettek semmibe. Mindenesetre örök hálám, hogy bepillantást nyerhettem a kis luxus életedbe, ami aztán száznyolcvan fokos fordulatot vett, ki az ablakon. Ahogy mindenkit kezdett elnyomni az erdő hangja, úgy te is kezdtél szép lassan az őrület felé hajlani. Úgy hitted az erdő figyel téged és játszik veled. Az állatokat hamisnak képzelted, azt hajtogattad, hogy azok csak azért vannak ott, hogy még több szem tapadjon rád. Valamiféle bűntudatod ébredhetett akkor, de sajnos olyan messzire már nem jutottunk el, hogy ezt ki is derítsem. xy:
Itt a mese vége, fuss el véle! Jobb is, ha futnak, mert addig nem állok le, ameddig a lelküket meg nem kaparintom.
Team: 5-7 fő, leírások, ismertetések, feladata hogy begyűjtse a lelküket, akik még életben maradtak Baleset: Mi okozta, hol tűntek el, mennyi ideig, hova tartottak Kannibalizmus? Halál: okok, végzet megmagyarázása, pokol Yoon Se-Heon: végignézte, ahogy megölik és lenyúzzák a bőrét, azóta neheztel rá. Amikor démonokként találkoznak, számonkéri, hogy miért nem segített rajta.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘Képesség℘ Amennyiben a canon leírásnál nem szerepel semmiféle plusz adottság, kérjük, ezt a részt töröld ki! Ha mégis kelleni fog, mi vissza fogjuk rakni és kitöltjük!
Calendar
