℘ egy feltörekvő koreai pop banda vezetője vagy, a kemény munka és az elhivatottság mintapéldánya, aki egymaga képes volt egy noname ügynökséget fellendíteni és a hátán cipeli az egész banda sorsát már a debütálásunk első napjától kezdve. Ehhez mérten mondjuk baromi szigorú is vagy velünk, egy igazi szadista...
℘ borzasztóan kedvellek és tisztellek mindazért, amit értünk és a bandáért teszel, de kicsit aggódom is érted, mert magadra alig figyelsz közben... Ez a munkamánia pedig lassú halál tud lenni (persze emiatt nem pont én foglak kioktatni, ezzel én már elkéstem).
℘ lassan 5-6 éve már, hogy ismerjük egymást, és te vagy az egyetlen a bandában, aki sejted, hogy valami nem okés velem. Feltűnőek számodra az apró jelek, az, hogy a vastag sminkréteg alatt semmit sem öregszem, hogy az állóképességem vetekszik mindannyiótokéval és hogy néha furcsán titokzatos vagyok azt illetően, mi van a kulacsomban... Mi ad okot erre a gyanakvásra? Te is a természetfeletti világ része vagy és megérzel egy hasonszőrűt? Vagy csak egyszerű halandóként ilyen pengeéles ösztönökkel áldottak meg?
℘ az amerikai turné közepén egyszer csak fel fogunk szívódni a rapperünkkel, mert hát, nos, történik némi dráma köztünk és a turné, meg az idolkodás lesz a legkisebb gondunk... Te ezt természetesen nem vagy hajlandó elfogadni és minden követ felforgatsz, hogy megtalálj és a fülünknél fogva visszarángass minket, és hogy persze válaszokat kapj a kérdéseidre. Milyen módszereid vannak erre? Kiket ismersz a kontinensen, akik segítségedre válnának? És lesz-e valaki a bandából még, akivel megosztod a gyanakvásodat?


A napsugarak álmosan ébredeznek, mire visszaérek az éjjeli vadászatból. Már azelőtt megérzem az illatod, hogy belépnék a házba, így nagyobb gonddal csukom be magam mögött az ajtót, hogy aztán szembetaláljam magam a meglepett pillantásoddal. Épp a válladról emeled le a táskád, fél lábbal pedig kint vagy már a cipődből. Egyetlen gyors végigmérés elég hozzá, hogy megállapítsam, a tegnapi ruháid vannak rajtad.
- Hát te? - üdvözölsz a tőled megszokott egyenességgel, mire rögtön magamra öltök egy do-yunos mosolyt.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem, hyung. Egészen eddig a stúdióban voltál?
A pillantásod megakad a meggyűrt felsőmön, amibe az áldozatom kapaszkodott bele, miközben a véréből lakmároztam. Rezzenéstelenül állom a tekinteted és a kimondatlan kérdéseket, melyek felgyűlnek a kutakodó szemedben.
- Nos, a dalok nem íródnak meg maguktól. - feleled végül, megadva magad a csendnek, és fáradtan elszakítod rólam a pillantásod. Elfogadván a fegyverszünetet én is beljebb lépek és kibújok a cipőmből, a tiéd mellé rendezem őket.
- Legközelebb engedd, hogy veled menjek. Szívesen segítek, ha tudok.
- Persze, mert neked semmi szükséged az alvásra - felnevetsz, de ott lappang mögötte a korábbi feszengés. Gyengéden rád mosolygok és megsimogatom a hajad, mintha gyerek lennél, aki butaságot mondott.
- Ja, ja... - Tudom, hogy azt hiszed, te vagy közülünk a legidősebb, és ha rajtam múlik, sosem fogom összetörni a buborékodat.
Egy pillanatra meglep a pimaszságom, de aztán már lököd is félre a kezem, a könyököd pedig élesen a bordáim közé fúródik.
- Oi, Chae Do-Yun!
Most már én is nevetek, békítőn feltartott kézzel szökkenek tőled odébb, szinte futva menekülök fel az emeletre, de még sokáig hallom, ahogy odalent teszel-veszel és morogsz.


℘ Bárkinek, aki szereti ezt a pb-t/bandát, vagy kpop rajongó, vagy egyik sem, de lát fantáziát a karakterben Minden fentebb leírt dolog alakítható, nyitott vagyok és rugalmas, a PB-hez sem feltétlenül ragaszkodom, bár örülnék neki. Szeretettel várlak!