Ahogyan én láttalak régen...
- Eredeti canon kiírás, ez volt a karakter alapja -
℘ Egy vagy az öt vezető közül, aki megkapta a hatalmat ahhoz, hogy megtisztítsa a gonosztól a világot. Megvan a magadhoz való eszed. Falakkal veszed körül magad - nem enegded, hogy bárki igazán a közeledbe férkőzzön. A múlt kísért és folyton emlékeztet téged arra, hogy hiába köt össze másokkal a vér, semmit sem jelent. Az apád gyűlöl téged, amiért anyád meghalt, mikor a világra hozott. Mindig is bűntudatod volt és lesz emiatt, holott valójában nem a te bűnöd a halála.
℘ Az utóbbi évek egyikében, mióta vadász vagy, összehozott a sors egy Parker lánnyal, méghozzá Poppyval. Megmentetted. Aztán, valami oknál fogva úgy döntöttél, hogy időről-időre meglátogatod. Tudni akarod, jól van-e. Persze mindig játszod, hogy csak épp arra jártál, épp arra volt dolgod, de valami más áll a háttérben. Mégis mi az, amiért keresed a társaságát? Kedveled őt? Vagy netán valami más szándékkal toppansz be mindig az életébe?
Ahogyan én látlak most...
- Már játékban történt események átívelése a jelenbe -
℘ Beilleszkedned nem volt túl könnyű az Ötökhöz: mindig is magányos farkas voltál, egyedül dolgoztál a saját szabályaid, elveid szerint, itt viszont azonosulnod kellett a többiekével. Nem is sikerült teljesen. Electrával gyakran szívtátok egymás vérét, míg Castielnek is volt olykor velős megjegyzésed. De aztán minden jól alakult. Larissa Blackwell ébresztett benned olyan érzéseket, amikről azt hitted, nem léteznek: de nem vagy egyszerű eset. Nem akarod átengedni magadat a boldogságnak, mert attól félsz, hogy a végén mindez szertefoszlik.
℘ A legjobb barátoddá Reagan Blair vált: vele találtad meg leghamarabb a közös hangot. Talán pont azért, mert annyira hasonlóak vagytok. Egy ajándékot is kaptál tőle, egy régi, antik tőrt, amit azóta is nagy becsben tartasz.
℘ Ó, és a nyakadba vettél egy lányt: Poppy Parkert. Róla kevesen tudnak még a szervezetben, valahogy attól tartasz, minél több ember tud a létezéséről, annál nagyobb a veszélye annak, hogy Kai Parker felbukkan... de őszintén szólva te is tudod, hogy a szervezetnél nagyobb biztonságban lenne, mint egyedül a városi lakásodban.
℘ A 2020. telén történtek kiestek a fejedből sajnos. De annak örültél, hogy épségben van mindenki. Amikor viszont Larissa álomba merült, fél évvel az eset után... érezted, hogy baj van. Eleinte minden napot mellette töltöttél, azt várva, hogy felébredjen. Aztán Denise és Elliot teljesen megvizsgálták, és kimondták, hogy nincs semmi baja, egészségileg rendben van, tehát valami más miatt nem tud felkelni. Aggódsz érte, rettenetesen: elkezdtél nyomozni, mi lehet ez a varázslat, vagy gát, ami miatt ez történt. De ennek már két és fél éve. Reményvesztett vagy és magadba fordultál. Kezdesz újra az a magányos farkas lenni, mint ahogyan a szervezetbe érkeztél: hisz megmondtad... nem akarsz közel engedni senkit magadhoz, ha egy nap elveszítheted. És Larát úgy néz ki, elvesztetted. (Vagy mégsem?)
℘ De amikor elveszítünk valamit, vissza is kapunk... Amy felbukkanását nem tudtad hova tenni. Eleinte bizalmatlan is voltál vele, hisz úgy tudtad, halott: és hirtelen ott állt előtted. Igen, amióta démonok vonnak illúziójuk alá vagy szállnak meg és hitetik el veled, hogy Amy él, azóta... ne csodálkozzon senki, hogy szkeptikusan álltál hozzá. De mostanra biztosan tudod már, hogy ő tényleg a te Amy-d.
Adott képességek
℘ Illúziókeltés / Emlékmódosítás ℘ Képes vagy elhitetni az ellenfelével például, hogy egy adott állattól fél és illúzió segítségével meg is idézheted az állatot. A lehetőségek, szinte határtalanok. Minden csak a képzeleteden múlik.
Ki vitte el?
℘ #Eliffe ℘ Régi karakter (előző oldalon is nála volt)