"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A családom elég sokat változott az évek alatt. Először a new orleans-i boszorkányokat tekintettem annak, de miután az Aratás napon megpróbáltak feláldozni lemondtam róluk. Marcel Gerard New Orleans ügyeletes királya fogadott be magához és lett a védelmezőm, amolyan apa figura volt számomra, akire bármikor számíthattam. Ő viszont annyira korlátozott, hogy fellázadtam és ezernyi hibát vétettem. Mostanra olyanokat tartok a családomnak, akikre sose gondoltam volna azelőtt. Az ősök. Egyik tagja lettem a Mikaelson családnak a szerelmem révén. Ahogy mondani szokták: Always and forever
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
Aratás lány Születésemtől fogva a Francia Negyedben nevelkedtem, a koven tagjaként éltem az életem az anyámmal együtt. Aztán eljött az aratás rituálé, amire 3 másik lánnyal együtt kiválasztottak. Anyám azt mondta ezzel megkapom a koven megbecsülését. Belementem, de arra nem számítottam, hogy gyilkossággal fog végződni az egész és a többiek torkát a szemem láttára vágták el. Szerencsésnek érzem magam, hogy Marcel és a vámpírjai megjelentek és lemészárolták a boszorkányokat. New Orleans ügyeletes vámpír királya megmentette az életem és olyanná vált számomra, mint egy apa figura. Elrejtett a boszorkányok elől és kihasználta a bosszúszomjam a boszorkányok iránt. Viszont az erőm kezdett eluralkodni rajtam, igy be kellett fejezni az aratás rituálét. Az ősi boszorkányok az Ősök Síkján megkínoztak, igy visszatérve az élők közé képtelen voltam használni az erőmet. Szerencsére a legjobb barátom, Josh lelket öntött belém és az önmagamba vetett hitem is visszatért. Klaus átakarta venni az irányitást a város felett, amit nem hagyhattam neki, igy feltámasztottam a legősibb vadászt Mikaelt. Fegyverként akartam használni a Mikaelsonok ellen, de elbuktam és kénytelen voltam szövetséget kötni Klaussal. Az események olyan fordulatot hoztak, melyre egyáltalán nem számítottam, Kol meghalt...
Kilenc koven régense Vincent ajánlása miatt az Ősök megtettek a kilenc koven régensének, igy hozzáférést kaptam az Ősök által megosztott kollektív hatalomhoz és tudáshoz. Ezen hatalommal úgy gondoltam feltudom támasztani Kolt. De kicsúsztak a szálak a kezemből és mire észbe kaptam már elrendeltem több áruló boszorkány halálát. A hatalom eluralkodott rajtam és az Ősök erejét rosszra használtam. Az Ősök megfosztottak a régensi hivatalomtól és kitiltottak a kovenből, az Ősök elzárkóztak tőlem és megfosztottak a kapcsolattól, amiből az erőmet nyertem.
Nővérek A new orleans-i boszorkányok, legfőképpen az Ősök elfordultak tőlem, igy másik mágia forrást kellett találnom. A nővérek befogadtak és a sötét mágiához folyamodtunk. Egyik varázslat követte a másikat, de a célomhoz, igy se jutottam közelebb. Megelégelve a szövetséget egy varázslat segítségével átvettem az Ősök helyét és ezzel hozzáférésem lett az Ősök mágiájához. A nagyhatalmú sötét kovennel a hátam mögött elég erős lettem, hogy megtörjem Klaus kapcsolatát a leszármazottjaival. Sikerült feltámasztanom Kolt az eredeti testében, de a boszorkányközösség kitaszított, míg az Ősök megfertőzték az általam készített varázslatot. Kol elvesztette az irányitást és akaratán kívül megölt.
A halál után A halál után azt hinné az ember, hogy a túlvilág létezik csupán, de úgy tűnik más sorsot szántak nekem. Vincent a lelkem darabkáit összeszedve megidézett és a lelkemet visszavarázsolta az Ősök Síkjára. Végül egy sötét tárgy erejével megtörtem az Ősök befolyását a fizikai lét síkja felett. Egy második aratási szertartás keretén belül újjá teremtettem a kapcsolatot az Ősök és az élő boszorkányok között. A rituálé során Vincent megtett a New Orleans-i ősmágia kapuőrévé. Végül a Sivár hatalomra tört és feltámasztott, majd összekapcsolódott velem, hogy aztán még több erőre szert téve saját alakot öltsön. El kellett hagynom New Orleanst és szerencsére Kol velem tartott, hogy aztán még egyszer visszatérjen a városba, hogy magába olvassza a Sivár egy darabját. Egy gyémántgyűrűvel tért haza hozzám, mire megkaptuk a megérdemelt boldogságunkat és a várva várt szerelmet.
Napjainkban A Sivár halott, igy nincs értelme távol maradni szeretett városunktól. Legfőképpen a magukra hagyott boszorkányok miatt, akiket egykor vezettem. Szerencsére ahogy visszatértünk New Orleans-ba örömmel fogadott a boszorkány közösség és megtettek a vezetőjükké. Új élet kezdete ez számunkra és a családunk számára egyaránt.
Fõkarakter: Davina Claire
Az álarc mögött: Vic
Davina Claire
A vérem különleges. Íze, mint az édes forrócsokoládé, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a mézeskalácsé, ami minden lélegzetvétellel áthat.
❝A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni.❝
Drága Davina!
Örömömre szolgál az, hogy elsőként üdvözölhetlek ebben az új világban! Rettenetesen örülök, hogy végül jöttél és nem is csak egy, de több karaktert is magadhoz szólítottál: várom mindegyikükkel a játékainkat... Na de most Davináról essen néhány szó. Mindig is szerettem ezt a leányzót, mikor néztem a részeket: erős, bátor, vakmerő és nem elhanyagolható tény, hogy nagy szíve van. Mindig sajnáltam a családja miatt, de persze, Marcel pótolta az apát az életében. De azt hiszem, ő pedig már túlságosan féltette és azt se felejtsük el, hogy jó ideig az erejét használta leginkább. Már-már kihasználta a boszit...? Tetszett, hogy végigvezettél minket a lány életén és eljuthattunk a jelenbe: én már csak arra vagyok kíváncsi, Davina hogy fogja érezni magát most itt, New Orleansban újra. Hisz még nem tudja, hogy van egy koven, akiknek a legkevésbé sem szimpatikus Davina... viszont izgalmakat bőven tartogathat ez a szál is!
Egy szó, mint száz: köszönöm, hogy jöttél és érezd nagyon jól magad itt velünk!!
Várj, ne szaladj úgy! Van itt még neked valami... kapsz egy útravalót. Egy talizmánt, ha úgy tetszik. Sok szerencsét, és sose hagyjon el téged a remény!℘Szerencsekocka.
Lycoris Fairwell
A vérem különleges. Íze a fahéjra hasonlít, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a karácsony reggel, ami minden lélegzetvétellel áthat.
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."