Homlokom gondterhelt barázdákba mélyed, alsó ajkamat pedig már véresre rágtam az utóbbi pár percben. Pár perc... Bárcsak ennyi időt venne igénybe egy coven átkának megtörése. Vagy legalább valami távpont, ahonnan elindulhatnék. Oly' sok év telt el már azóta, s most az élet csupán egyetlen egy évet hagyott hátra arra, hogy megmentsem a lányaimat a sorsuktól. Egyikőjüket sem veszthettem el. Túl sokan távoztak már az életemből, nem hagyhattam, hogy ez a jelenség ismételten kopogtasson az ajtómon.
- Azt hittem már hazamentél.
Felkapom a fejemet a könyvből, mely csak egyike volt a hatalmas kupacnak az asztalomon.
- Ric... - sóhajtok fel halántékomat érintve, majd mutatóujjammal nyomkodok párat a feszült pontokon. - Egyszerűen nem találom a válaszokat. Te nem aggódsz? - buta kérdés, mégis irigyeltem őt, amiért ilyen gondtalan ábrázattal tudott felkelni nap, mint nap, ameddig én a hajamat tépem frusztráltságom végett.
Tovább fürkészem szótlan arcát. Látom vonásain és ajkai rezdülésén, hogy ő is értelmetlennek véli a kérdésemet, így inkább egy mosolyt villantva felé csukom össze a könyvet, majd megtöröm a kínos csendet. - Mit szólsz  egy pohár bourbonhöz? Amúgy is szuper igazgatók vagyunk, megérdemeljük, hogy a nap végén lazítsunk. Nem mondhatsz nemet. Rád fér már egy jó bourbon on the rocks, Ric. - szelíd mosollyal indítok, remélve, hogy az energetikus szavaim mellett nem fogja úgy nézni az "ajánlatom", mintha lerohannám. Ugyanakkor valóban nincs választása.


Gemini átok megtörése
Lizzie
Josie
Stefan eltűnése
Érzelmek kikapcsolása


℘ Képesség ℘ Amennyiben a canon leírásnál nem szerepel semmiféle plusz adottság, kérjük, ezt a részt töröld ki! Ha mégis kelleni fog, mi vissza fogjuk rakni és kitöltjük!