Soha nem ismertem az igazi családomat. Azt se tudom, hogy elvesztettem őket vagy nem kellettem nekik. Bármelyik is az igazság, azt tudom, illetve arra emlékszem, hogy egyedül voltam egy ideig. Elég ködösek az emlékeim, semmire sem emlékeztem, még a nevemet sem tudtam. Nem sok kilátásom volt a jövőre nézve, amíg egy család örökbe nem fogadott engem. Akkor kezdett megváltozni az életem. Jó vagy rossz értelemben? Az, majd kiderül, még ne siessünk annyira előre.

Katona család révén, én is követtem ezt és beálltam a seregbe. Igazán jól teljesítettem ott, viszonylag hamar megszoktam a katonasággal járó nehézségeket és megpróbáltatásokat is. Ám ekkor még nem sejtettem, hogy mit is fogok magamra szabadítani azzal, hogy ölök.

Nem tudtam, hogy átok van rajtam, nem tudtam, hogy vérfarkas vér csörgedezik ereimben, így amikor eljött a legközelebbi telihold, nem csoda, hogy átváltoztam. Eleinte nagyon nehéz volt kezelni, főleg, hogy senkinek sem mertem elmondani. Mégis hogyan tehettem volna? Szörnyeteg lennék az átlag emberek szemében. Viszont idővel szerencsére ki tudtam tanulni az átváltozással járó nehézségeket is. Viszont mivel eleve indulatos voltam, a farkas énem ez csak még jobban megnehezítette, végül meneszteltek a seregtől engem, mivel így veszélyes vagyok a saját csapatomra nézve is, nem csak az ellenfélre nézve.

Ezek után nem igazán tudtam, hogy mégis mit tehetnék, így csak sodródtam az árral. Leginkább olyan munkákat próbáltam elvállalni ahol a fizikai erőmet tudtam hasznosítani, mert abban voltam a legjobb. Mindenféle közegben megfordultam, végül zsoldosnak csaptam fel az Ötök tanácsánál, így tartva rendet és “békét” Denverben.

Persze a saját bőrömön kellett tapasztaljam, hogy amúgy mekkora férgekből áll ez az egész bagázs. Addig vagy jó, amíg hasznos vagy, de amint valami nem tetszik nekik, akkor rögtön ellenség leszel te magad is. Velem is ugyanez történt, én is a listájukra kerültem, csak úgy mint bárki más. Mélységesen csalódtam bennük és meg is gyűlöltem őket, emiatt feltett szándékom volt mindenkit megölni.

Valamikor ekkor tájt találkoztam Astriddal is, az ellenállás vezetőjével. Nem is gondolkodtam sokat, rögtön elfogadtam az ajánlatát és csatlakoztam hozzá. Így váltam mondhatni a személyes bérgyilkosává, hiszen, akit el akart tüntetni, mert útban volt vagy csak szúrta a szemét, én elintéztem. Nem igazán számított nekem, hogy ki ő, mi ó, van-e családja vagy sem. Az együttérzés és a bűntudat mondhatni kihalt belőlem a katonai évek alatt, így most azt kamatosan ki tudom használni.

Emlékeztek arra, hogy azt mondtam, hogy az életem jó vagy rossz fele halad, majd kiderül, nem igaz? Nos, nekem igazából teljesen jó így, egy a bökkenő. Van két mostoha testvérem, akik azt akarják, hogy hagyjam itt az ellenállást és inkább csatlakozzak hozzájuk. Valóban eléggé egyszerű lenne, nem igaz? Az újhold falkában valóban lehet jó helyem lenne, hiszen a falka mindig összetart, bármi is legyen, de van egy elvem, amit nem akarok feladni, még akkor sem, ha róluk van szó.