"You want me to be a saint. But you’re no saint. You’re not a villain, either. And neither am I. We’re survivors."

A koven volt a mindenem az idők kezdetén, mi voltunk a legerősebbek és mindenki a mi segitségünkért könyörgött. Az emberek felnéztek ránk a tudásunk miatt és tisztelték a tudásunkat. A legtöbben azon dolgoztunk, hogy bővitsük a családunkat és egyere hatalmasabbá váljunk. Ugyanakkor a gyermek nem adatott meg mindenkinek. Számomra lehetetlennek bizonyult, a sokadik vetélést követően elhatároztam, hogy sötétebb mágiához fordulok segitségért, ami hatalmas árat követelt. Vért kellett ontanom ahhoz, hogy méhemben magzat foganjon és meg is maradjon. A hatalmam megvolt hozzá és a kellő eszközök is, már csak az utolsó hozzávaló kellett, mely mindent megváltoztatott. Életet az életért. Igy feláldoztam a koven egy-két gyermekét egy rituálé keretén belül. Egy eldugott helyre csalogattam őket, majd elkábitva kivéreztettem őket, hogy az egyikük vérével felfessem a megfelelő rúnákat, mig a másikat meg kellett innom. Hosszú és fájdalmas folyamat volt, de egyből éreztem a hatását. Testem változni kezdett, melleim megduzadtak és a hasam növekedni kezdett. Boldog voltam, hogy végre megkaphattam, amire vágytam. Nem engedtem a sorsnak, nem elégedtem meg azzal, amit nekem kinált, kezembe vettem az irányitást. De a koven rájött a tettemre és kizártak a saját sikjukról. Elvették az erőmet, kitagadtak a családból és megátkoztak. Meddőséggel súlytottak, mert szerintük bűnt követtem el azáltal, hogy nem hódoltam be az akaratuknak. Egy héttel később erő nélkül újra megtörtént az mi oly sokszor. Elvesztettem a születendő gyermekem. Keserű sors várt rám halálomig, mintha egy földi pokolba kerültem volna. Emberként kellet leélnem a maradék éveimet, magányosan. De az akaratom erősebbnek bizonyult, nem múlhat el az életem úgy, hogy megkeseredetten, egyedül halok meg. Lucifer meghallotta a könyörgésem és magához hivott, igy a Pokolra kerültem és ott új életet kezdtem.

"Those are all just roles you forced me to play. Under all these lives I've lived something else has been growing. I've evoled into something new. And I have one last role to play. Myself."

Az első vagyok mindközül, a legelső démon, aki életre kelt, hiszen Lucifer angyal volt egykor, aki elbukott, ahogy az őt körül vevő hercegek is. Mig a rókák olyan lények, akiket egyesek kitsunénak hivnak. Minden démoni képesség tudója vagyok, sőt mondhatom azt, hogy a legjobb vagyok mindközül. Az idők kezdetén a pokol üresnek tűnt egy páran éltünk benne és felettébb jól szórakoztunk egymás társaságában. Kiváltképp Asmodeus és jómagam, amolyan egymásra találás volt közöttünk. Ez az egész távol állt a nagy szerelemtől vagy egy románctól, inkább a vágy hajtott minket és az, hogy sokkalta nagyobb mulatság volt kettesben, mint magányosan. Egy idő után többet akartam tőle, nem kell félni nem érzelmi szinten, olyan ostoba még sosem voltam. Utódokat akartam, mert még mindig élt bennem a vágy egy gyermek iránt, aki a húsom és vérem. Eleget próbálkozhattunk, mert együttléteinkből sok-sok utód jött létre, bár egyik sem olyan lett, mint amire vágytam. Az összes egy-egy szörnyűséges bestia lett, akik benépesitették a poklot és a földre jártak, hogy kinozzák az ott élőket. Tőlünk származó lényeket nehéz lenne felsorolni, mégis jó anyaként az összesre emlékszem.
Animorf - Nem a legélesebb kések a fiókban és egyesek csak démoni beszédre képesek, de az enyémek. Képesek alakváltásra, leginkább kutya vagy farkasként jelennek meg, de emberivé is tudnak válni, legalábbis kinézetre. Imádják a vérfarkasok szivét, a kedvenc eledelük.
Szirén - Drága lányaim, akik emberi hússal táplálkoznak, mikor elegendő ételt vettek magukhoz képesek gyönyörű nők alakját felvenni, amúgy éles karmú banyák eredeti alakjukban. Énekükkel képesek az emberek és a természetfeletti lények elméjébe hatolni és azokkal irányitani őket, ezalól sajnos csak a boszorkányok kivételek.
Banshee - Egykor szirének voltak, de nem teljesitették a rájuk bízott feladatokat, így büntetésből a lelkük elkorcsosodott. Kinézetük nagyjából emberi, de kommunikációra nem képesek. A hangjuk olyan erős frekvenciát üt meg, hogy a sikolyaikkal megrepesztik az üveget, beszakítják a dobhártyát és bárkit képesek leteríteni. Míg egy szirén éneke elcsábít, addig egy banshee-sikoly halálos is lehet egy halandó emberre. Mindkét faj különleges helyet foglal a szivemben, bár a bansheek kissé féltékenyek a szirén nővéreikre.
Baziliszkusz - Kígyószerű teremtmény, hatalmas termetüknél fogva ritkán merészkednek csak a felszínre, akkor is csatornákban és alagutakban. Az erejük csak a természetfeletti lényekre halálos, főleg a vámpírokra (eretnek, hibrid): aki a szemébe néz, egyből meghal. Az emberekre a baziliszkusz szeme csak bénító hatással bír. A baziliszkusznak éles fogazata van, harapása mérgező és bárki számára halálhoz vezet (kivéve talán a korcs kambionokat, akik képesek lehetnek felépülni a démoni vérük miatt). Olyan mint egy nagyra nőtt háziállat.
Crocotta - Bármilyen formát felvesznek, de általában láthatatlanok, csak a hangjukat hallani. Képesek bármilyen élőlény vagy személy hangjának utánzására. Gyakran az erdőkben suttogva csalják magukhoz áldozataikat, akit megpróbálnak öngyilkosságra rávenni, így megszerezni a lelküket. Lelkekkel táplálkoznak, kiszívják azt az emberekből a szájukon keresztül; minél tisztább egy lélek, annál ízletesebb számukra. Édes kis suttogó gyilkológépek.
Dzsinn - Szellemek mégis emberszerűek, bőrük sápadt, testüket tetoválások borítják, ám  fizikai testük nincs, alakjuk lebegő illúzió csupán. Vérrel táplálkoznak. Áldozatukat, egyetlen érintéssel elkábítják: a kábulat valósághű hallucinációkat okoz, melyben az áldozat addig él, amíg ki nem szívja közben a vérét. Olvasnak az emberek gondolataiban, így könnyen ki tudják deríteni legmélyebb vágyaikat, és annak megfelelően alakítják az illúziót. Órákig is eltart, míg egy ember vérét teljesen kiszívják. Legkedveltebb áldozataik egyszerű haladók, valakinek őket is meg kell enni.
Ghoul - Nincs igazán öntudatuk, az ösztöneik vezérlik őket. Legfőbb táplálékuk az emberi csontok, maradványok. Éles karmokat képesek növeszteni és akárcsak a vámpíroknak, nekik is éles szemfogaik vannak. A karmaikból, fogaikból mérget képesek bejuttatni a vámpírok szervezetébe. A méreg lassú halált okoz, a szívüket célozza meg és lassan megrohasztja. A szervezet egy idő után képtelen elfogadni a vért, legyen az emberi vagy állati eredetű. A vámpír lassan kiszárad és elporlad. Édes kis gyilkológépek, akik semmit se hagynak hátra az áldozatból.
Hellhound - Olyanok, akár a kiskedvencek, akkoriban talán feltétel nélküli szeretetre vágyam, mikor ők fogantak. Aztán a pokol szolgálatába álltak és saját gazdát választottak maguknak, akik démonok vagy kitsunék. Kutyákhoz hasonló természetfeletti lények (a kutyáknál nagyobbak, a farkasoknál kisebbek), szemük vörösen világít a sötétben, bundájuk pedig koromfekete. Feladatuk, hogy lelkeket gyűjtsenek be a gazdájuk számára. A pokolkutya csak és kizárólag a gazdájára hallgat. Célpontja üldözését soha nem adja fel, kizárólag ha a gazdája ezt parancsolja. Fejlett érzékekkel rendelkeznek, gyorsabbak az embereknél. Képesek embert ölni, még a démonokat is meg tudják sebezni, ekkor a gyógyulás hosszú hetekbe telhet az adott démon számára.
Succubus - Alacsonyabb rendű démonok, nem rendelkeznek saját tudattal, kivéve a mérhetetlen vágyat. Képesek gyönyörű nők alakját felvenni, elcsábítja és szexuális aktusra próbálja rábírni az alvó férfiakat. A velük való ismételt szexuális aktus az egészség, az elmeállapot megromlását, vagy akár halált okozhat. Függővé teszik az áldozataikat. Ők egy igen hosszadalmas, mégis kéjjel teli éjszakák eredményei, nehéz lenne elmagyarázni mennyi és milyen pozicióban lehet szexelni.
Striga - Undoritónak tartják szegénykéimet, mert különleges táppálékra van szükségük: életenergia. Általában gyerekekével, hiszen bennük van a legtöbb erő. Idős nők alakját veszik fel, igy cserkészik be áldozatukat. A halandó nyelvet nem értik, viszont képesek egy-egy szó, kifejezés leutánzására, így csalják magukhoz a gyerekeket. Életerőből táplálkoznak, ezért halhatatlanok, ellenben évente 1x merészkednek elő a Pokolból feltölteni kimerült készleteiket.
Wendigo - Eemberhússal táplálkoznak és akár több száz évesek is lehetnek, az áldozataik tulajdonságait is megkapják (gyorsaság, erő, halhatatlanság).
Ők az én kicsikéim, akiket kisebb-nagyobb szeretettel neveltem. Mégis haragra gyúlt a szivem és nem tudtam igazán jó anyává válni, mert Asmodeus hedonizmusa nem ismert határokat és másokkal is aktusra lépett, amivel nem lenne probléma. Hiszen Ginnungagap azaz az őskáosz let a mi közös otthonunk, ahonnan a mi kis bestiáink származnak. Ám ő fatyú gyermekeket nemzett azoknak és tökéletes kis formás lurkók lettek, nem olyan bestiák mint a mieink. Gyűlöltem ezért őt és ez a kapcsolatunk rovására ment. Kizárólag az ő hibája volt, hogy kettőnk nászából más egyedek születtek. De enyém a bosszúállás és megfizetek.

"Kelj barlangodból,
jöjj, fekete bosszú!
Szerelem, add át trónod s koronád a zsarnok gyűlöletnek!"

Megszámlálhatatlan zabi gyereket teremtett Asmodeus, ami tönkre tette a mi kis jól működő kapcsolatunkat. Az elején gyűlöltem és megvetettem emiatt. A hozzám legközelebb álló gyermekeinkkel az oldalamon ültem feldúltan Ginnungagap beli trónusomon. Hiába a mi területünk csak egy kis szeglete volt a pokolnak, mégis dukált egy igazi kastély benne megannyi szobával, teremmel és trónussal, ami az enyém volt. Nem szándékoztam uralkodói babérokra törni, hadd vezesse csak a poklot Lucifer a kis bandájával. Nekem bőven elég volt, hogy a gyermekeimmel törődni és tervezni a bosszút a démon ellen, akit talán egykor még szerettem is a magam elcseszett verziójában. Megbüntetem az atyák vétkeit a fiakban harmad és negyed iziglen. Sorra gyilkoltam és gyilkoltattam a gyermekeit, idővel alább hagyott ez a gyülölet és átment egyfajta kiváncsiságba, onnantól kezdve nem azért gyűjtöttem a krimon fattyait, hogy lemészárolhassam őket. Inkább egyfajta tudós érdeklődése érett bennem és magahoz vitettem őket, hogy apránként izekre szedhessem. Meg akartam fejteni a titkot, hogy ők miért lehetnek emberiek, mig az enyémek gyönyörű, mégis elkorcsosult bestiák. Éveken át kutattam és daraboltam fel a gyermekeit. Ekkora már eltűnt belőlem a harag maradéka is. Sosem leszünk újra olyanok mint régen, de elvagyunk egymás mellett Asmoval, mint egy elvált pár, akik már túlságosan öregek ahhoz is, hogy vitázzanak és csak a jó dolgokra emlékeznek inkább. Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy egyszer saját gyermekem legyen. Szivesen fogadok örökbe elárvult krimonokat, ha kell a fattyait is. Valakinek gondoskodnia kell róluk, ha már az apjuk sokszor a létezésükről se tud...
Mélyet sóhajtok, ahogy Mystic Falls utcáit járom és megállok egy bizonyos ház előtt. ahova éppen Asmodeus teszi be a lábát. Ha igy folytatja azzal az embernővel nemsokára újabb krimon születhet...
Sosem tanul igazán.