"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Miután sikeresen létrehoztam az Augustine társaságot és szereztem pár tagot is, ismét fordíthattam több időt arra, amihez igazán értek, illetve folytatni akartam még emellett, az nem más, mint hogy ismételten vámpír vadászatba kezdhessek, természetesen nem ingyen. A pénznek soha nem mondtam nemet, illetve nem dolgozok szívességből. Persze voltak olyan esetek ahol esetlegesen felajánlottam, hogy csatlakozzon hozzám, adja be magának a vírust és cserébe életben hagyom, nos, a legtöbben nem éltek a lehetőséggel, így a vége az lett, hogy meghaltak. A mai nap ismételten munka van. Elég busás összeget ajánlottak fel ezért, így egy nagyon picit kíváncsivá tesz, hogy vajon ki is lehet ez a személy, de végül mindig arra jutok, hogy igazából teljesen mindegy, mert ha nem látok potenciált benne, akkor megölöm. Ha nem is azonnal, mert esetleg valahogy sikerül megszöknie, ami ritka, de előfordult, akkor utóbb, de elvégzem a munkámat. A jelenlegi célpontom egy nő. fiatalnak néz ki, hosszú barna hajú, illetve itt él Mystic Fallsba. Ez nem túl sok információ, ilyen eseteket nem igazán szoktam elvállalni, főleg, hogy nevet sem kapok. Viszont mivel még annyi plusz információt el tud mondani, hogy merre jár, hol találhatom, így esetleg még tudok valamit tenni, szóval úgy voltam vele, hogy akkor körbe nézek, szaglászok. Ugyan a vámpírvadász eszközeim száma lecsökkent, mivel van, ami nekem is árt, például a verbéna, így valami mást kellett kitaláljak, hogy megtalálhassam könnyebben azt a személyt, akit meg kell öljek. Ha más nincs, akkor az érzékeimre hagyatkozom. Eltelt egy jó idő, mire egy nő kissé gyanúsnak kezdett el hatni, főleg, hogy hasonlított is a leírásra, amit kaptam. Elvileg veszélyes, így nem akarom rögtön letámadni, inkább csak követem egy tisztességes távolságból, egészen egy motelig. Ott kiszúrom ahogyan kint ácsorog a folyosón, így próbálok nem lámpafénybe kerülni, ha nem a sötétben maradni. Az pedig jobban kedved nekem, hogy elindul lassan a parkoló felé. A mozgásán ugyan látszik, hogy feszült és óvatos. Nem csodálom, hiszen ő is vámpír, biztosan érzi, hogy itt vagyok, de nem tudja hol és hogy ki vagyok. Ha valahogy meg tudnám sérteni és meg tudnám kóstolni a vérét, akkor a képességemmel meg tudnám bénítani és akkor sakk matt. Megkerülöm az egész parkolót, hogy a háta mögé kerülhessek, majd előveszek egy tőrt és hátulról neki támadok, hogy ha más nem, de valahol meg tudjam vágni őt.
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Mystic Falls aligha változott az elmúlt évek alatt, amióta utoljára itt jártam. Az épületek, az óratorony, az iskola... Mind-mind emlékeztettek egykori otthonomra, még ha előtte sok-sok évszázadon keresztül nem is mertem megközelíteni a várost. A várost, mely még a kezdetekkor megölt, majd felemelt hamvaimból, hogy egy örökös átok rabjává változtasson. Nem akartam vámpír lenni. Sosem akartam ártani másoknak, én csak boldog akartam lenni. Boldog a saját bőrömben, boldog a szabadságommal, az életemmel... De az életemtől Elijah abban a pillanatban megfosztott, miután megölt és a saját vérembe fagyva hagyott maga mögött. Azóta nem láttam se őt, se Klaust, de ez így is volt rendjén. Nem tudhatták, hogy élek. Senki sem tudhatta, hogy Én élek. Theo-t is hátrahagytam, hogy magában eméssze meg a születendő gyermeke hírét. Önző voltam, és nem gondoltam arra, hogy ezzel mennyit árthatok neki. Mostanra vettem hát a bátorságot, hogy meglátogassam, mert neki is joga volt Amayához. Nem rejtegethettem előle a tulajdon lányát az én félelmeim kárára. Nem tudtam miként fog hozzánk viszonyulni, de akartam adni ennek egy esélyt és bocsánatot kérni, amiért faképnél hagytam. Még ha a szándékaim nem is voltak rosszak, nem volt helyes, hogy Theo-t kihagytam Amaya életéből. Nem szabadott volna elmenekülnöm... Talán akkor nem is lettem volna ennyire egyedül. Mély sóhaj szakad fel belőlem, ahogy a kis motelszoba ajtaja előtt nekidőlök a falnak és végig pásztázom Mystic Falls csendes kis utcáját. Amaya már rég elaludt, betakargattam és ott hagytam vele a kedvenc plüss farkasát, amitől sosem akart megválni, ameddig én szívok egy kis friss levegőt. De nem sokáig tehetem ezt meg, ugyanis akármennyire is halknak tűnnek azok a léptek, én érzékelem, hogy valaki közeledik. Valaki...veszélyes, fenyegető, de mintha ő sem lenne teljesen biztos abban, hogy el kellene hozzám jutnia. Testbeszédem feszültebbé válik, ahogy teszek egy-két lépést a parkoló irányába, majd tovább fülelve méregetem végig az autók közötti hézagokat. Nem szólalok meg, csak síri csendben várom, hogy az illető hibázzon és felfedje magát előttem. Annyi biztos, hogy nem fogok neki lehetőséget adni ahhoz, hogy elérje a mögöttem lévő ajtót.
334 szó you are messing with the wrong mama
Tatia Petrova
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.
A vérem különleges. Íze fémes vagy juharszirupos, amely minden korttyal mesél. Az illatom, akár a penész és az állott levegő keveréke, ami minden lélegzetvétellel áthat.