"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek. Legdurvább fegyvered: a békülésre képesség.
Csak a fejemet csóváltam a bátyám szavaira, persze mosolyogva. Tudtam, hogy tudja: igazam van és azt a járgányt már rég le kellett volna cserélnie. Csoda, hogy még elgurulgatott A-ból B-be. - Te neveltél, te rontottál el! – Vetettem oda, de el is hallgattam. Aztán Sebastian kapcsán azért elgondolkoztam. Anyuci… Felnevettem, majd odasúgtam Jeffnek kérdőn: - Anyuci? Szerintem itt lesz valami… bár meglepne, de talán… mindegy, nem kérdezek rá, ő dolga végül is – Tettem hozzá gyorsan, és el is hajoltam a páromtól, hogy Natenek fel se tűnjön. Nehezen tudtam elképzelni a bátyámat egy fiúval, hisz voltak próbálkozásai lányokkal, de ugyanígy nekem is. Mégis Jeff mellett kötöttem ki végül. Talán családi vonás, hogy nem találtunk rá a boldogságra egy nő mellett sem. Ki tudja? Amíg a bátyám és Jeff eszmecseréztek az orvosi dolgokról, addig a társasokat nézegettem. Mikor Jeff is az UNO-t javasolta, elmosolyodtam. - Ha mindenkinek megfelel, szerintem kezdésnek tökéletes – Elvettem a paklit és elkezdtem összekeverni a kártyákat. Ekkor már hozta is be a bátyám a vacsoránkat. Nagyon ínycsiklandozó volt az illata. És ahogy kinézett, az is. - Remélem legalább olyan finom, mint amilyennek kinéz, Nate – Ugrattam, majd ahogy meglátta, mi van a kezemben, bólintottam. – Még szép. A legerősebb, ugye, Jeff? – Elpillantottam a párom felé, akiért a szívem vert. Nem tudtam elképzelni már nélküle az életem, és főleg nem azt, hogy valami miatt elveszítsem őt újra. Nem akartam belegondolni sem ebbe. – Nekem is jó lesz a kóla. – Válaszoltam erre is, mielőtt elfelejtődne a dolog. Elkezdtem leosztani a kártyákat, mindenkinek 5-5 darabot, aztán leraktam a maradékot középre. - A falkára gondolsz? Nem gyerekek. Nem gyerek megőrző vagyunk – Nevettem. Tudtam, hogy nem rosszból mondja, csak így könnyebb volt hivatkoznia rájuk. – Jól vannak. Már egy ideje a falka élén vagyok, de még mindig nehezen fogom fel ép ésszel, hogy engem választottak vezetőnek. Nem is értem – Megcsóválom a fejemet, majd az evőeszközöket veszem a kezembe, hogy belekóstolhassak a bátyám főztjébe. Elnyammogok az első falaton. - Mmm, Nate, ez finom lett – Nézek rá elismerően, majd eszek még pár falatot, aztán felvágom magamnak, hogy csak villára kelljen szúrnom a falatokat, mellette pedig lehessen játszani. – Ki kezdi? Én osztottam a lapokat, szóval kő-papír-ollóval eldönthetitek, ki rakja az első lapot – Javasoltam, de bárhogyan máshogyan is eldönthették, csak ötlet volt.
A vérem különleges. Íze, akár a borsmenta, amely minden korttyal mesél. Az illatom az enyhén nedves földre és a mohára emlékeztet, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Look at you, you're just as fucked up as me
Only difference is I speak honestly
Nice to everyone, when it comes to me
It's like you hate yourself, don't see what I see
Lelkem zárt ajtói mögött :
That`s what children do:
they paint the future in colors
that reality can never know.
No there's no starting over
Without finding closure
No, no, there ain't no help
It's every man for himself
Az álarc mögött :
Eliffe
Szer. Aug. 21 2024, 21:52
•○ game night ○•
- Egyetlen hölgytől sem illik megkérdezni a korát. Ennyire rosszul neveltelek? - feddtem meg Theot játékosan, sajnálkozón megcsóválva közben a fejem. Tudtam, hogy viccel csak, de azért rájátszottam kicsit, meg aztán bele sem akartam gondolni, tényleg hány éve megvan már az az autó és mennyire ideje volt, hogy bedobja a kulcsot. Öngyilkosság volt abban közlekedni bárkinek is, de hát nem ez az egyetlen veszélyes pillanata az életemnek, még egy ide vagy oda már tényleg mindegy volt. - Persze, már két éve ugyanazt az osztályt visszük, ő a helyettesem. Anyuci - magyaráztam Theo kérdésére, hiszen mi sem volt egyértelműbb ennél. Már előtte is jól kijöttem Sebbel, ezért is raktak össze minket a sulis programokon. Lehet annak is köze volt ehhez, hogy a kollégák közül ő tudott a legjobban kezelni és elviselni. Érdeklődve hallgattam Jeff szavait, néha helyeslőn hümmögve, hogy jelezzem, figyelek. Én levelezőn végeztem el a tanárit, így ezek az egyetemi és gyakorlati élmények nagyrészt kimaradtak, meg aztán egyből fel is vettek dolgozni annak idején. Nem igazán volt szükség papírokra sem, meg aztán a katonai szolgálat is jól mutatott az életrajzomban. - Azért nem semmi, hogy ilyen jól bírod. Még csak nem is őszülsz. Megedződtél Theo mellett, úgy látom - dugtam ki a fejem a konyhából egy kis heccelésre, de aztán mentem is vissza a vacsihoz. Elegánsan elrendeztem mindent a tányérokon, zöldfűszerrel díszítettem a végeredményt, aztán fogtam a három tányért és átsétáltam velük a nappaliba. - Én kólát kérek szépen egyelőre, majd vacsi után bedurvulok. Jó étvágy. Szóljatok, ha kell még valami. - Mindenki elé tettem egy tányért, aztán lecsüccsentem és kíváncsian szemügyre vettem, milyen játékot választottak kezdésnek. - Oh, barátságok és kapcsolatok megrontója. Elég erős a szerelmetek? - villantottam rájuk egy sunyi mosolyt, hiszen mint örök szingli engem ez a veszély nem fenyegetett. Mindenesetre benne voltam a játékban, szét is osztottuk a lapokat és indulhatott a játék. Pont jó volt vacsi mellé. - És a gyerekek hogy vannak? - érdeklődtem most közben Theotól a falkájával kapcsolatban. Seb is részben farkas volt, így próbáltam követni a holdnaptárat, meg ezeket, de néha betemetett a munka, meg a saját depim, és ilyenkor könnyebben elvesztettem a fonalat.
A vérem különleges. Íze változó sós, édes, keserű, amely minden korttyal mesél. Az illatom egyedi, semmihez sem hasonlítható, ami minden lélegzetvétellel áthat.
•○ The things I'm fighting to protect Always shatter into pieces in the end ○•
*** I have to hold on, I've gotta be strong
For somebody, for somebody S o m e b o d y • e l s e
Az álarc mögött :
•○ doro
Szomb. Aug. 17 2024, 16:18
To: The brothers
Good parties create temporary youthfulness.
A helyszínre érkezve, tudtam, hogy valamit elfelejtek... Theo is megemlítette, de már nem volt mit tenni, a kezemet is varázslás céljából a szatyor irányába nyújtottam, de ha azt nézzük, akkor nincs az a mágia, ami a semmiből megidéz csak úgy egy tárgyat. A fiú is úgy volt vele, hogy nem számított, így én sem csináltam végül semmit. Romantikáztunk kicsit, amint megcsókoltam ő visszacsókolt. Nem számítottam rá, és annyira jól esett, hogy egy pár másodpercig úgy maradtam abban a pózban, becsukott szemmel. A másik tervemről beszélgettünk addig, amíg Nate ajtót nem nyitott nekünk. Nyilván nem mentünk volna sehova, hiszen ez a parti le volt beszélve, viszont jó volt erről kicsit fantáziálni. Egy kapcsolatban számít az, hogy miként viszonyulunk egymáshoz, na meg persze, a minőségi idő, amit együtt töltünk az is számít... de még mennyire. Úgyhogy a piknikes tervem, ha nem is valósul meg most... majd egyszer bepótoluk. Nate üdvözölt minket és amint a Mari nevű személyről esett szó, rögtön követte egy Sheela nevű is. Ehhez már nem tudtam mit hozzáfűzni, kezdtem azt hinni, hogy ez a Nate fiú egy milliárdos. Nagyon jól titkolja, hogy igazából a szekrényben rejtegeti az egész személyzetét. Belépve a szatyrot nyújtottam a kezébe. – Egy... kis... finomság! – Szakadozva beszéltem, mivel elvarázsolt a látvány. Egy új szőnyeg? Tökéletes volt az összkép. Nagyon feldobta a nappalit vele. És a konyha! Hát az valami egészen különlegesen festett. Tetszett, ahogyan átrendezte, emlékeim szerint nem úgy volt a sorrend. Annyira elkalandoztam, hogy csak Nate kérdésére tértem magamhoz. – Öhm, jól megy, nem panaszkodhatom. – Ekkor vettem észre Theo jelzését is, így felé vettem az irányt. – Nos... attól még messze vagyok, mármint azt leszámítva, hogy üvegszilánkokat kellett csipesszel kihúznom egy kisfiú lábából. Ha ez furának számít, akkor tessék. – Leültem a kanapéra majd a játékokat kezdtem el vizsgálni. – Ezen kívül ilyen alap vizsgálatokat kellett végrehajtanom. Úgyhogy a komolyabb műtétek későbbre maradnak... persze aztán meglátjuk. – Bólogattam, hiszen az egyik nővér is megmondta nekem, hogy ez az egész majd kiforrja magát. Nem kell erőltetni, hiszen nem lehet mindenki profi sebész, ha például nincs érzéke hozzá. – Mit szólnál ehhez, Love? – Nem volt semmi a társas felhozatal, de mégis dönteni kellett... valami könnyed játék, ami meghozza az alap hangulatot. Az Uno-s dobozt vettem elő és nyomtam a fiú kezébe. – Rajta, készítsd elő. – Kacsintottam rá, végül az italok felé néztem. – Nektek mit önthetek? – Bátorkodtam otthon érezni magamat, ezért is tettem fel a kérdést.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek. Legdurvább fegyvered: a békülésre képesség.
Vártam már ezt az estét, de bevallom őszintén, tartottam is tőle. Habár a bátyám és Jeff kapcsolata sokat javult, néha még mindig aggódtam értük. Nem akartam, hogy a két hozzám legközelebb álló személynek baja legyen egymással. Mindketten hozzám tartoztak és ezen nem terveztem változtatni. - Bíztam benned! – Mosolyogtam rá, majd eszembe jutott valami. – Ó, a tejszínhab… az a hűtőben maradt. Mindegy, nem olyan fontos, csak plusz lett volna a bátyámnak – Majd megkapja máskor. Aztán ahogy csókot lehelt az arcomra Jeff, ellágyultam. – Hé… - Megérintettem az arcát, majd magam felé fordítottam, hogy én ezúttal az ajkain viszonozzam az előbbit. Csak ezután nyomtam meg a csengőt, és vártunk. - Nem hiszem amúgy, mert beszéltünk is telefonon róla, csak… ki tudja, lehet épp a konyhában bűvészkedik – Vagy mosdóban van? Persze, a Jeff által említett B terv is vonzó volt, de tudtam, hogy az ma nem valósul meg. A bátyám végül ajtót is nyitott. Figyeltem kettejüket, majd odabent a nappali felé vettem az irányt. Jeff megjegyzésére, miszerint házvezetőnője van Natenek, elmosolyodtam. Az nincs, de… mintha Sebet említette volna az imént. - Tudom, Sheelát sosem cseréled le, pedig már lassan esedékes. Hány éves az az autó? – Érdeklődtem. Szerintem már akkor is ezzel járt, mikor Carmenre vigyázott annak idején. Ahogy kifejtette, mi is ez a „Mari”, leesett. Mármint, leeshetett volna, hisz sokszor főzök, de ilyet még nem csináltam. - Szóval Sebastian… sokat emlegeted őt. Ennyire jóban vagytok? – Felvontam a szemöldökömet, elpillantva Jeff felé is, majd vissza a bátyámra. Amint választ kaptam, a játékokra pillantottam. Több társast is kipakolt Nate, így nehéz volt dönteni. Lehuppantam a kanapéra és úgy kezdtem nézelődni, amíg a bátyám a konyhába ment. - Melyikhez lenne kedved? – Néztem fel Jeffre, és ha még nem jött oda mellém, intettem neki. Ekkor kezdett érdeklődni a bátyám, így elnéztem a hang irányába. Hagytam, hogy beszélgessenek, nem szóltam bele. Újra a társasokat kezdtem figyelni, aztán megakadt a szemem egy kártya játékon: UNO. Bár az családokat és barátságokat dönthet romba, de ki tudja. Vagy Monopoly? Vagy Scrabble? Szókirakós… olyat akartam keresni, ami mellett lehetett beszélgetni is.
A vérem különleges. Íze, akár a borsmenta, amely minden korttyal mesél. Az illatom az enyhén nedves földre és a mohára emlékeztet, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Look at you, you're just as fucked up as me
Only difference is I speak honestly
Nice to everyone, when it comes to me
It's like you hate yourself, don't see what I see
Lelkem zárt ajtói mögött :
That`s what children do:
they paint the future in colors
that reality can never know.
No there's no starting over
Without finding closure
No, no, there ain't no help
It's every man for himself
Az álarc mögött :
Eliffe
Pént. Aug. 16 2024, 21:28
•○ game night ○•
Sorsfordító őrültségekből két marékkal szórt ránk az élet, nem is teljesen tudtam lépést tartani öcskössel és a dolgaival mindegy, hányszor vázolta fel nekem a történéseket. A természetfeletti világa még mindig olyan távolinak tűnt dacára annak, hogy egy eköré épített iskolában tanítottam évek óta. Még mindig nehezen tudtam józan ésszel felfogni ezt az egészet - szerencsére a józanságomat mondjuk egy ideje már magam mögött hagytam. - Mi?! Soha! - háborodtam fel Sheila lecserélésének ötletére, mert hát csak a holttestemen keresztül! Nem volt már mai csirke az öreglány, de még roncsként sem lettem volna hajlandó elengedni. A sírig velem marad. Jeff bejárónős megjegyzésére csak játékosan megforgattam a szemem és becsuktam mögöttük az ajtót, a nappaliba terelve őket. - Uuu, mi ez, mi ez? - vettem át tőle a szatyrot és kíváncsian belekukkantottam. Nasinak tűnt és édességnek, mindkettőre egyből rálelkesedtem és rögtön a szatyor mélyére túrtam. - Marináltat! Az egyfajta pácolási mód - okoskodtam közben Theo kérdésére felelve, mintha ez nem lett volna teljesen új információ számomra is, amit épp csak néhány órája tanultam egy nálam okosabbtól. - A konyha jól van, köszöni. Sebtől kaptam egy kis telefonos segítséget, de igazán csak szóval tartott - magyaráztam, közben azért ránézve a sülő halra, nehogy odaégessem, és elővettem a hűtőből a behűtött italokat, azokkal csatlakoztam hozzájuk a nappaliba, a fiúk által hozott alkoholt pedig betettem a hűtőbe. - Természetesen egyszerre csináljuk mindkettőt! Bökjetek egy játékot, amivel kezdenétek, és állítsátok fel a táblát, addig kiveszem a halat - böktem az asztal felé, letéve a szélére az üdítőket, aztán ha már ott voltam, akkor belekócoltam öcskös hajába, hogy bosszantsam kicsit (meg mert hiányzott), mielőtt visszaindultam volna vidám dudorászással a konyhába. - Na és mizujs? Milyen a fősuli, Jefferson? - érdeklődtem a konyhából, kerítve egy konyharuhát, amivel kiszedhetem a forró tepsit a sütőből, és nekiláttam összedobni a tányérokat a krumplival és a zöldségekkel. Egészen jól nézett ki minden, szóval mindenképpen meg kell majd hálálnom Sebinek a segítséget... - Kellett már fura dolgokat kiműtened emberekből? - dugtam ki a fejem a konyhából, de a szavaimat kissé torzította a számban lévő kanál, amivel az idő közben véletlenül kezembe került tiramisuból majszoltam, csak úgy a dobozból. De hát öcskös desszertje már csak ilyen, nem lehet neki ellenállni, és mégis ki volnék én, hogy megpróbáljam...
A vérem különleges. Íze változó sós, édes, keserű, amely minden korttyal mesél. Az illatom egyedi, semmihez sem hasonlítható, ami minden lélegzetvétellel áthat.
•○ The things I'm fighting to protect Always shatter into pieces in the end ○•
*** I have to hold on, I've gotta be strong
For somebody, for somebody S o m e b o d y • e l s e
Az álarc mögött :
•○ doro
Pént. Aug. 16 2024, 17:23
To: The brothers
Good parties create temporary youthfulness.
Furcsa, hogy miket produkál az élet, egyik pillanatban még ott tartok, hogy nem tudom irányítani a saját testemet, és nem… nem arról van szó, hogy csak egyfajta betegség, ami okozhatta ezt. Hanem, egészen szürreális… legalábbis a maga nemében. Megszállt egy… szellem? Sosem jöttem rá, hogy mégis mi volt az. Csak egy név kattogott a fejemben. Zack Reed. Ő volt az, akivel meg kellett osztanom a testemet. Pontosabban ő… elnyomott, míg én… az agyam valamelyik szegletében… ücsörögtem? Talán ez a pontos megfogalmazása annak, ami velem történt. Megfigyelő voltam, hiába próbáltam az irányítást visszaszerezni, egyszerűen nem hagyta… A másik pillanatban pedig… nos, hogy is mondjam… nem emlékszem? Azt sem tudtam, hogyan szűnt meg az életnek nevezett dolog… ami a fejünk felett lebeg. Nem akarok már ebbe belegondolni… a lényeg, hogy ami eddig az őrületbe tudott kergetni… az megszűnt. Egyedül voltam a saját fejemben. Egyedül! Milyen szép ez a szó. Én irányítottam és nem volt más… bennem. Persze ez a „változás” azzal is járt, hogy lényegében… meghaltam? Hát most szóljon hozzá ehhez valaki… tényleg nem emlékszem mi történt, de ha ez mind nem lenne valós… akkor bizonyíték is van róla. A két szememmel láttam. Konkrétan egy sírkő. De ha én élek, akkor hogy a bánatban létezhet egyáltalán egy ilyen dolog? A gondolataimból tértem magamhoz, miközben a kezemet mostam meg, amint hazaértem a fősuliból. Mindig is erre vágytam, hogy oda járhassak orvosi szakra. Néha el sem hiszem, hogy ez mind megtörténik velem. Főleg, hogy egy olyan személyt tudhatok magam mellett, aki végtelenül támogat. Pont az ő bátyjához készülődtünk, hiszen meg voltunk hívva. Nem akartam elkésni, és ezért sietve rámoltam össze, mindent beraktam egy szatyorba, amit Theo előkészített a konyhában. Nem telt el hosszú idő és odaértünk Nate házához. – Beraktam, persze. – Hiába válaszoltam, láttam rajta, hogy nagyon izgatott, és inkább a saját szemének hitt elsősorban. Csak kuncogtam, amint megnyugodott, hogy látta a tálat. – Ó, ezt semmiképp sem hagytam volna ki. – Bólogattam, majd mélyen a szemébe néztem. – Szívesen! – Ezt a szót is odabiggyesztettem egy kisebb szünet után. Az érintése hatására egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Arra késztetett, hogy egy csókot leheljek az arcára. Theo megnyomta a csengőt kétszer is, már én is kezdtem azt hinni, hogy nincs is itthon a fiú. – Figyelj, ha azt nézzük, akkor nincs gond. – Emeltem meg a szatyrot, ami a kezemben volt. – Itt a B tervünk, a kezünkben. – felnevettem majd Theo-ra néztem. – Piknik. Szép az idő hozzá, nem? – Mire ezeket a szavakat kimondtam, már nyílt is az ajtó… a B tervnek annyi… de persze nem is volt ezzel semmi baj. Üdvözölt minket Nate, az ölelés nem is maradhatott el. Theo után rajtam volt a sor, és ahogy az illik, szinte beleborultam a karjaiba. Mikor kézfogásra nyújtottam a karomat, magához húzott és voltam olyan szerencsétlen, hogy összeakadtak a lábaim… szerencsére Nate elkapott. – Szia! – Köszöntem, majd egy picit furán néztem rá és Theo-ra, a Mari nevezetű illető kapcsán. – De jól megy a sorod, ha még házvezetőnőre is tudsz költeni. – Megveregettem a vállát és úgy mentem be az ajtón. Megvártam míg Nate átveszi a szatyorral teli finomságot és követtem Theo-t. Jogos volt a kérdés, amit a párom feltett. Vajon melyikkel kezdjük? Érdeklődve figyeltem.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek. Legdurvább fegyvered: a békülésre képesség.
Rengeteg minden történt az elmúlt évek alatt. Még mindig akadtak olyan dolgok, amik fölött nem tudtam napirendre térni, de tudtam, az életem ezúttal jó irányba halad. Évek teltek el azóta, hogy Celiannak nyoma veszett és ugyanennyi ideje tért vissza a bátyám is az életbe. Aztán Jefferson. Az ő visszatérése is ugyanolyan váratlan volt: de boldoggá tett. Hát még mennyire! Igaz a mondás: akkor tudatosul az emberben, a másik mennyire fontos, mikor elveszítjük. Én a bátyám és Jeff kapcsán tapasztaltam meg ezt, elég kegyelten módon… Celiannál már tudatában voltam mindennek. Amikor nyoma veszett, végig azon voltam, hogy előkerítsem, de… mintha a föld nyelte volna el. Szenvedtem a hiányától. Belehalt egy részem. Nem tudom, ennek köszönhető-e az, hogy Jeff és én egymásra találtunk végül. Jól tudtam, hogy mit érzett irántam annak idején és mennyire szenvedett mellettem, hisz Zack… elmondta. Amikor először összegabalyodtunk Jeffel, furcsa volt – leginkább azért, mert egyikünk sem tudta, működni fog-e. Talán ő jobban félt ettől, mint én. Ó, és egy új képesség is felütötte a fejét. Vagy csak a szerelem őrjített meg teljesen, magam sem tudtam: de Jefferson illatát már messziről éreztem. Az édes forrócsokoládé, amit legszívesebben minden pillanatban ittam volna. Most sem tudtam betelni vele. Épp, hogy hazajött a fősuliról, már indulhattunk is a bátyámhoz. Örültem, hogy normalizálódott minden: a kapcsolatunk, és az övék is. Jó, úgy-ahogy. Nem kérhettem egyiküktől sem, hogy legyenek legjobb barátok (féltékeny is lettem volna!), de boldoggá tett, hogy nem zárkóztak el egymás elől. - Várj, beraktad a szatyorba a Tiramisut, amit készítettem ma délelőtt? – Jutott eszembe hirtelen. Gyorsan belekukkantottam a fiúnál lévő szatyorba, hogy ellenőrizhessem, tényleg elhoztuk-e a sütit. – Jó, megvan. – Bólintottam. A szatyorban volt még más is; pl. alkohol, meg két csomag rágcsálnivaló is. Tudtam, hogy Nate is készül valamivel, de illett nem üres kézzel beállítani hozzá. – Amúgy… köszönöm, hogy nem mondtál nemet – Megérintettem a kézfejét, hogy megsimíthassam, míg másik kezemmel a csengőt nyomtam meg. Mivel nem érkezett válasz a bátyámtól, így még egyszer megnyomtam a gombot. - Na, a végén még kiderül, hogy elfelejtett minket? – Vontam fel a szemöldökömet, de végül az ajtó kinyílt. A bátyám ölelése elől nehéz lett volna kitérni, bár nem is akartam. Visszaöleltem neki. Még mindig előttem volt az a pillanat, mikor visszatért hozzám. Azt hittem, hallucinálok, annyira hihetetlen volt. Mennyi idő eltelt azóta, te jó ég. Megszorongattam, majd elengedtem. - Mari? Ki az a Mari? Megcsalod Sheelát? – Felnevettem, aztán amint kicsit odébb húzódott, beléptem az ajtón. Mivel Jeffnél volt a szatyor, így azt rábíztam, hogy átadja Natenek. – Szóval, miféle halat csináltál? A konyha remélem, egyben maradt – A cipőmet levéve, majd gondosan a cipőtartóba rakva, a nappaliba indultam, hisz gondoltam, ott fogunk letelepedni. – Előbb eszünk és utána játszunk? – Fordultam vissza a két fiú felé.
A vérem különleges. Íze, akár a borsmenta, amely minden korttyal mesél. Az illatom az enyhén nedves földre és a mohára emlékeztet, ami minden lélegzetvétellel áthat.
Look at you, you're just as fucked up as me
Only difference is I speak honestly
Nice to everyone, when it comes to me
It's like you hate yourself, don't see what I see
Lelkem zárt ajtói mögött :
That`s what children do:
they paint the future in colors
that reality can never know.
No there's no starting over
Without finding closure
No, no, there ain't no help
It's every man for himself
Az álarc mögött :
Eliffe
Hétf. Aug. 12 2024, 17:34
•○ game night ○•
A popcorn dallamos pattogása és a sercegő olaj megtöltik a már amúgy is illatdús konyhát hangokkal és megnehezítik egy kicsit, hogy értelmezzem a fülemhez szorított mobiltelefon túloldalán elhangzó utasításokat. Kétlem mondjuk, hogy Seb angolul beszél, és ezt szóvá is teszem neki némi esetlen próbálkozás után. - Ki az a Mari és miért van nála a halam? Nem, nem ittam még semmit, te beszélsz mindenféle marikról, meg hogy marináljak. Az egyik felem aggódik érted, anyuci, a másik meg szurkol neked, hogy megtaláld a Marid, ha ennyire... Igen, igen, bepácoltam a halat. Olyan masszázst kapott tőlem, hogy pénzt is kérhetnék érte. Bár őszintén szólva nem lenne túl etikus, tekintve, hogy mi lesz szegénykének a sorsa... Milyen krumpli? Oh, a krumpli! - Sietve felkapom a konyharuhát és rárepülök a sütőre, de szerencsére a krumpli nem égett oda, sőt, pont olyan tökéletesen szaftos lett, ahogy Sebi ígérte. Ki is veszem a tepsit a sütőből és betolom a helyére a marinált halat. - Desszert kész, popcorn kész, a halnak adok még tíz percet... Vagy fél órát, én is ezt mondtam... Oh, persze, hogy hűtöttem be bort. Magamnak. A fiúk kólát kapnak. Észre sem fogják venni, hogy az enyémben bor is van. - Közben kiveszem a mikróból a popcornos zacskót és megrázogatom kicsit. A felcsapó finom, sós illattól összefut a nyál a számban. Mondanék még valamit, de a csengő hangja félbeszakít, az ajtó felé pillantok. - Mennem kell, itt vannak. Köszönöm a segítséget. Biztos nem ugrasz át? Megnézheted a marinált halamat és elverhetsz Scrabble-ben. Vagy a Scrabble-el, neked igazából mindent szabad - ugratom kicsit a pultnak dőlve, röviden nevetve egyet a válaszon, aztán elköszönök tőle, leteszem és elgondolkodva a mobilomra pillantok, elemezgetve kicsit az elsötétülő kijelzőt. Aztán az újabb csengőszóra összerezzenek és felkapom a fejem. - Oh, tényleg, van egy testvérem - A telefont a konyhapulton hagyom és már sietek is ajtót nyitni. Egyből jó szélesre tárom a karjaimmal együtt, és fülig érő vigyorral üdvözlöm a párost. - Öcsköös~ - Az első ölelés az övé, akár kéri, akár nem, és be sem kell őket engednem addig, tökéletes ott a küszöbön összeborulni. Sőt, igazából ez a belépő; csak az jöhet be, aki hozott ölelést is magával. Mindenesetre jó alaposan megszorongatom Theot, aztán küldök Jeff felé egy játékos pillantást, meg egy kicsivel barátibb fél kart, amivel őt is rövid ölelésbe vonnám. - Gyertek be, Mari nemsokára befejezi a halunkat. Remélem, éhesek vagytok - viccelődöm, még ha nem is érthetik, és félrehúzódva az ajtóból beljebb tessékelem őket. A nappaliban már előpakoltam a társasokat és készítettem ki poharakat és üdítőket is.
A vérem különleges. Íze változó sós, édes, keserű, amely minden korttyal mesél. Az illatom egyedi, semmihez sem hasonlítható, ami minden lélegzetvétellel áthat.
•○ The things I'm fighting to protect Always shatter into pieces in the end ○•
*** I have to hold on, I've gotta be strong
For somebody, for somebody S o m e b o d y • e l s e
Az álarc mögött :
•○ doro
Hétf. Aug. 12 2024, 16:11
Game Night (Scrabble & fun)
Theo, Jeff & Nate avagy team handsomes
Nathaniel Storm
A vérem különleges. Íze változó sós, édes, keserű, amely minden korttyal mesél. Az illatom egyedi, semmihez sem hasonlítható, ami minden lélegzetvétellel áthat.
•○ The things I'm fighting to protect Always shatter into pieces in the end ○•
*** I have to hold on, I've gotta be strong
For somebody, for somebody S o m e b o d y • e l s e