♢ Salem városában született, egy olyan időszakban, amikor a város még mindig a boszorkányperek árnyékában élt. A Wen család, kínai bevándorlók leszármazottai, akik az új világban kerestek menedéket és jobb életet, megtalálták azt egy amerikai nő családjának képében. Az idilli élet és anyagi biztonság azonban nem tartott sokáig. A boszorkány koven ártásainak következtében a Wen család elvesztették a nőt, aki a biztonságukat képviselte. Ez az esemény mélyen megrázta a családot és ráébresztette őket arra, hogy valami radikális lépésre van szükségük a túlélésük érdekében, ugyanis a boszorkányok nem álltak le egyetlen áldozatnál. Több vért akartak, több szenvedést, hogy visszafizessék nekik azt, amivel tartoztak. A szabadságukat ígérték. Azt, hogy nem lesznek több áldozatok a boszorkányok között, ám a kivizsgálások sosem értek véget, a koven tagjai pedig sorra égtek el a városban.

♢ Az 1800-as évek végén a Wen család közelebb érintkezett a természetfelettivel. Egy vámpírral, aki borsos árért hajlandó volt segíteni nekik, ám ez az ár nem akármilyen ár volt. A Wen-ek befogadták, sajátjukként tekintettek rá, s ő vált a család fejévél. A vezetővé, aki kíméletlen volt, de sosem hagyta cserben a Wen családot.  Az átváltozás fájdalmas és hosszadalmas folyamat volt minden tag számára, de végül mindenki, aki valaha élő volt, most vámpírrá vált. Wen Rui, akkor még csak egy fiatal, tizenéves tinédzser volt, de neki is át kellett esnie a procedúrán. Félt, sőt, rettegett a sorsától, mert nem akart más lenni, mint aki volt. Számára a változás ijesztő volt és úgy érezte elragadna vele egy darabkát önmagából. Igaza volt... Ugyanis, amint ő is csatlakozott az élőhalott családjához, a személyisége száznyolcvanfokos fordulatot vett. A korábban élettel teli, beszédes tinédzserből egy magába fordult, mogorva fiú vált, akit nem érdekelt a világ gyönyöre, amit az kínált neki. Helyette sötétség lepte el a szívét és mérhetetlenül bosszús volt, amiért belekényszerítették egy ilyen változásba. Később a Gróf nevet ragasztották az őket átváltoztató vámpírra.

♢ Az átváltozás után a vámpír elődjüket követve új életet kezdtek a birtokon. Hatalmuk és befolyásuk megnőtt, képesek voltak megvédeni magukat a salem-i boszorkák haragjaitól és politikai körökben is részt vettek. Ugyanakkor a mérhetetlen szomjúság és vadság sosem csillapodott a családon belül. Gyakran estek egymás torkának és harcoltak egymással épp csak annyira, hogy még életben maradjanak a végén. A Gróf mindig jót szórakozott a zöldfülü vámpírjain, mialatt azok egymást marcangolták. Rui egy volt a naivabb, gyengébb testvérek között, aki nem igazán mert megszólalni és mindig az idősebbekre hagyta a problémamegoldást. A szülei sosem örültek szótlanságának, s ezt az évek alatt sem voltak restek hangoztatni. A Gróf viszont pontosan azért nem kötött bele soha, mert Rui láthatatlan volt a többiek között.

♢ Mentségükre egy váratlan megoldás kopogtatott az ajtajukon egy nap. Egy boszorkány felajánlotta, hogy fegyverszünetet tarthatnak, cserébe ellátja őket olyan ékszerekkel, melyek megvédik őket örökös átkuktól. A csavar viszont csupán annyi volt, hogy egy gyermekre kellett vigyázniuk és felnevelniük. A nő féltette egy szem gyermekét a várostól, s mivel tudta, hogy a Wen-ek sikeresek és érinthetetlenek voltak, ezáltal semmi sem történhetett a fiával. A család elvállalta a szerepet, ám arról, hogy miként bántak a gyermekkel, az anyja már sosem szerzett információt.

♢ Éhségük egyre csak nőtt és nőtt, akadtak olyanok, akik nem tudták kontrollban tartani vámpírlétüket, s gyakran időztek éjszakánként mit sem sejtő városiak házainál, akiket könnyedén elkaptak egy-egy körre, hogy csillapítsák szomjukat. Rui volt az egyetlen, aki a leginkább ellenállni próbált a csábításoknak. Visszafogta az éhségét, habár ezzel csak azt érte el, hogy gyengévé váljon és az a kevés élet is szép lassan kifakuljon belőle. A vezetőjük ekkor hozott egy mérvadó döntést, miszerint fel fogják használni azt az árva gyermeket a saját jussukra. A gyermek vált a vérbankjukká. Rui akármennyire is próbálta megtagadni magától az éltető folyadékot, egy idő után ő sem tudta kontrollálni magát. A felcseperedett gyermek vált a szolgájukká - még ha ő családnak is tekintette a Wen-eket-, s mégha megengedetté is vált, hogy elhagyja a birtokot és hétköznapi életet éljen, abban a szent pillanatban, hogy átlépte a Wen-ek birtokának küszöbét és visszatért az otthonukba, nem volt más egy puszta eleségnél. Minden alkalommal, miután kihasználták, bántották, s hallatták sikolyait, eltörölték emlékeit, majd útnak eresztették, mintha mi sem történt volna. Sok-sok éven át táplálták és óvták, de nem a boszorkánynő kérésére, hanem a saját javukra. Mindazok ellenére, hogy Ruiba is beleerőszakolták az elveiket, a fiú mégis empatikus volt a gyermekkel szemben. Bűntudat emésztette a tettei iránt, s akárhányszor rajta volt a sor, félt, hogy kárt tesz majd benne. Ezért is foglalkozott vele többet a kelleténél. Épp csak annyira, hogy megszánja néha, játsszon vele, vagy csak megnevettesse. Ő volt az egyetlen, aki közelebbi kapcsolatot szeretett volna ápolni még az emberekkel és helyrehozni azt, amit a családja oly' hevesen próbált eltűntetni a világról. A Wen-ek múltja egyre sötétebb zárt ajtók mögé sodródott és elfelejtették valódi szándékaikat az új világgal szemben. Nem voltak többé tiszták... Lelkük elkorcsult, mintha csak ébenfekete tinta itatta volna át őket.

♢ Ők sem tudják már pontosan hogyan és mikor történt, de amikor a gyermek felcseperedett és családot alapított, az a család vált az örökös csatlósukká. A szabályaik egy idő után napvilágra kerültek, s ahelyett, hogy elkerülték volna a Wen-eket, a felnőtt vérbank biztosította családját afelől, hogy a vámpírokat kell szolgálniuk, cserébe pedig védelmet és hatalmat adnak nekik a város körül. Ez a libikóka effektus ide-oda ingázott az évtizedek alatt és minden új ember gyermek sorsa megpecsételődött. Tovább kellett építeniük a családfát, hogy a Wen-ek tovább táplálkozhassanak belőlük. Habár Ruinak számtalan próbálkozása volt már afelé, hogy megtörje ezt az egyezséget, az egyre lehetetlenebbé vált az évtizedek leforgása alatt. A kötelék egyre csak erősödött, a családja pedig nem volt hajlandó elengedi az ártatlanokat. Ennek okán Rui rengeteget utazik, főként New Orleans és Mystic Falls környékén, ahol a hozzá hasonlók is gyakran megfordulnak.

♢ Az idők leforgása alatt Rui elhidegült a családi otthontól, bár ugyan rendszeresen látogatja a Grófot, a szüleit és testvéreit. Szótlansága továbbra is megmaradt, egyedül a modora rosszabbodott az évek alatt, mert nem sok interakciója született a társadalommal, s továbbra is gyűlöletet táplált a családja tettei iránt. Még ha ő maga is hibás volt sok mindenben, abban bízott, hogy egyszer békében élhet és mindent maga mögött hagyhat. A Gróf viszont mérhetetlen befolyást gyakorolt rá, tisztára festve a képet Rui előtt arról, hogy se ő, se az őket szolgáló család nem szabadulhat az irányítása alól.