A világ csendes volt, mintha minden létező dolog lélegzetvisszafojtva várt volna. A hold ezüst fénye átszűrődött az ablakon és táncolt a falakon, mint egy régi barát, aki titkokat suttog a sötétben. Hasamra pillantottam, s emlékeim közé fonódtak Theo arca, amikor rájött, hogy a szívem alatt hordozom gyermekünket. Azóta is bosszantott, hogy nem én lehettem az, aki eme édes hírrel szolgálhatott volna a számára. Az én jogom volt elmondani neki, senki másé. Ám valahogy kiderült és e gondolat azóta is belülről marja szét a lelkemet.
A szobában, ahol álltam, minden tárgy történeteket mesélt. Az antik bútorok, a kopott szőnyegek, a falakon lógó festmények - mindegyiknek megvolt a maga helye az időben, de most egy új történet kezdődött, amelyet még nem írtak meg. Mindig is menekültem. Menekültem a világ és a Michaelsonok elől, hogy biztonságban lehessek és sose tudjanak nekem ártani. Az utamon minden kacatot összegyűjtöttem, hogy a sokszor váltakozó otthonomat kedvesebbé tehessem a számomra.
A kezem a hasamon pihent, ahol egy új élet szívdobbanását éreztem. Egy élet, amely a lehetetlen és a csoda határán született. A vámpír természetem azt súgta, hogy ez nem lehetséges, de a szívem, amely már oly régóta nem dobogott, most egy másik ritmusra kezdett verni. Elmosolyodtam e gyengéd gondolatok merengésén. A szobában ugyan egyedül voltam, de nem éreztem a magányt. A gyermekem jelenléte betöltötte a teret és a csendet is. A függönyök halkan lengtek a szellőben és a levegőben ott lebegett az éjszaka illata- a friss levegő, a távoli tenger és az élet ígérete.
A tükörbe néztem és a saját szememben láttam a változást. Felismerés tört ki belőlem, ahogy a kissé megviselt arcomat fixíroztam. Borzasztóan bántam Theoval, de nem érdemelte meg egyikőnk sem, hogy egy alkalom után mindent egymásra építsünk. Féltem kialakítani egy kapcsolatot, mert az évek alatt sok csalódásom akadt már.


- Hol vagyunk? - kérdezi vékonyka hangján. Tekintete kíváncsian csillan fel, ahogy rám néz álmos kis szemeivel.
- Mindjárt odaérünk, aludhatsz még egy keveset. - mosolygom neki. Évek óta távol voltunk Mystic Fallstól, most azonban úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazatérni.
- Már nem vagyok álmos. - törölgeti szemeit, hogy minden cseppnyi álmot kiverhessen magából. - Mama, mesélsz nekem Mystic Fallsról? - kérdezi Amaya, miközben az autó ablakán keresztül a távolodó tájat kezdte el figyelgetni. Kezeim kicsit erősebben fognak a kormányra. Mit is mesélhetnék neki? Annyira sok minden történt velem ebben a városban, de emlékeim között több a sötétség, mint maga a fény. Itt haltam meg... Itt vesztettem el mindent... Ám mindenekelőtt itt fogant meg Amaya is... Mintha ez a város szüntelenül inná magába az életem apró cseppjeit. Mindig a részese volt és azt hiszem itt az ideje, hogy elfogadjam: mindig a részese is marad.
- Milyen kíváncsi valaki pedig még ott sem vagyunk. Rendben, mesélek neked erről a helyről egy keveset, de a többit majd neked kell látnod. Mystic Falls története több, mint ezer évvel ezelőttire nyúlik vissza, amikor még a viking korszak uralkodott a földön. Misztikus földnek számított, s a mai napig tele van természetfeletti lényekkel. Olyanokkal, akárcsak te, édesem. - nosztalgikus érzések lepnek el, s arcomra egy egészen meghitt mosoly szélesedik. Hiába a gyomorgörcs, ami a sok év utáni találkozó terve miatt gyötört. Theonak joga volt látnia a lányát, nekem pedig jogom volt visszatérni egykori otthonomba. De vajon miként fog fogadni? Megvet majd? Rám csukja az ajtót? Vagy újra átölel, mint akkor? Szerencsére fel fogom ismerni milyen érzéseket váltunk majd ki belőle, amikor az ajtó küszöbén állva kopogtatunk. Mintha a világ újabb adottságokkal áldott volna meg, s mint az később kiderült, valóban úgy is volt. Senki sem tudta takarni fénylő auráját előlem, ezáltal pedig egy nyitott könyvvé váltak. S habár nem áll szándékomban ehhez hasonló trükkökkel olvasni Theo-t, mégis egyfajta védelmet ad, ha esetleg rossz pillanatában találok rá. Amit viszont a legjobban szeretnék, az megosztani vele a lányunk örömét. Megérdemli, hogy megismerje Amayát.
- Mint én? - pillant vissza rám ismét.
- Különleges vagy, szívem. Ez a város a te otthonod is. - vetek egy pillantást rá én is, s ahogy tekintetünk találkozik, arcomra kiül egy széles, bíztató mosoly. Ez egy új kezdet. Nem csak nekem, de Amayának is.


℘ Igézés ℘  Ősi vámpírként képes más vámpírokat is megigézni.